Fémhalogén lámpa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különböző kivitelű fémhalogén lámpák

A fémhalogén lámpák az 1960-as években a higanylámpák változataként fejlődtek ki. A higanylámpa gyenge színvisszaadását, különböző fémek pl. lantán hozzáadásával próbálták javítani, később különböző fémek sóit adták a lámpához, lényeges változást érve el a lámpa tulajdonságaiban.

A higanylámpához hasonlóan fémgőzök gerjesztésével állítja elő a fényt egy kvarc vagy kerámia kisülőtestben. A kisülő test nagy nyomású argont, higanygőzt, és különböző fém-halogenideket tartalmaz. Ezek összetétele határozza meg a lámpa színképét. Jelentős különbség a nagynyomású nátriumlámpához képest a halogén körfolyamat. Mivel a fémek halogenidjeinek a gőznyomása nem ritkán több nagyságrenddel magasabb, mint magáé a fémé, a jelenség újabb fémek alkalmazását tette lehetővé, mint például In, Sc, Ho. Ezáltal több fém színképvonalaival is módosítható a lámpa színe.

A kisülő testet egy külső bura veszi körül, ami a hőszigetelésről, a mechanikai rögzítésről és az UV-szűrésről gondoskodik. A külső burát néha bevonják a diffúzabb fénykibocsátás érdekében.

A fémhalogén lámpák széles választékban kaphatóak lévén, hogy színük az összetétellel változtatható. Kaphatóak különböző színhőmérsékletű fehér színekben, jó illetve kiváló színvisszaadással, valamint színes épületdekorációs lámpák is. Fényhasznosításuk magas (65-115 lm/W), élettartamuk jellemzően 6000-20 000 óra. A kvarc változatok élettartama során színük változik.

Előtétek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ballasztok (előtétek)

Más kisülőlámpákhoz hasonlóan külső előtétet és gyújtót igényelnek. A nagyobb teljesítményű típusoknál (>150 W) zömében induktív ballasztot (áramkorlátozó elemet) használnak. Elektronikus ballasztok a kisebb teljesítményű típusoknál (20, 35, 70 W) terjedtek el. Az elektronikus előtét szabályozza a lámpa felvett teljesítményét,a fényforrás színe, élettartama szempontjából is előnyös, de drágább, mint az induktív. Előnye, hogy gazdaságosabban lehet vele üzemeltetni a lámpát.

Indulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy hideg fémhalogén lámpa indulásakor pár másodpercig egy lilás argonív látható, amit felvált egy kékes fehér higanyív. Ahogyan az ív felhevíti a kisülő testet, a különböző adalékok különböző hőmérsékleteken párolognak be, ezért a lámpa színe erősen változik. 5-10 perc alatt a lámpa felmelegszik, és eléri az üzemi fényáramát és színét.

Más nagynyomású lámpákhoz hasonlóan tápfeszültség kimaradás esetén az ív kialszik, de a nyomás magas marad. Ezért a lámpa nem képes újragyújtani kb. 5-10 percig. Egyes típusok ("hot restrike", illetve "instant restrike", vagy pedig úgynevezett D2 típusjelű) kialakítása lehetővé teszi nagyon magas gyújtófeszültségek alkalmazását, így a lámpák azonnal újragyújthatók. Ezt úgy érik el, hogy vagy a lámpa két végén van a két érintkező, vagy pedig Edison-foglalatos lámpáknál a burán vezetik ki a másik elektródát a lámpából, és a foglalatban csak az egyik elektróda bevezetése található, emellett a foglalat mechanikai rögzítést is biztosít. Ritka esetben előfordulhat hogy egy lámpa mindkét táppontja egy végén van bekötve, de ez esetben különleges szigetelő gázt töltenek a bura és a kisülő cső közé, megakadályozva hogy a burán belül keletkezzen ív, de ez a változat meglehetősen drága.