Erroll Garner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2020. február 24., 09:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: portál)
Erroll Garner
Életrajzi adatok
Született1921. június 15.[1][2]
Pittsburgh[3]
Elhunyt1977. január 2. (55 évesen)[1][2]
Los Angeles[4]
SírhelyHomewood Cemetery
IskoláiWestinghouse High School
Pályafutás
Műfajokbobop
Híres dalConcert by the Sea
Misty
Hangszerzongora
Díjakcsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
Tevékenység
Kiadók
  • Apollo Records
  • Columbia Records
  • Mercury Records
  • Verve Records
  • Savoy Records
  • EmArcy
  • Mack Avenue Records
  • Blue Note
  • Philips
IPI-névazonosító00011411943
Erroll Garner weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Erroll Garner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Erroll Garner (Pittsburgh, 1923. június 15. – Los Angeles, 1977. január 2.) amerikai dzsessz-zongorista, zeneszerző, az egyetemes dzsessztörténet egyik legnagyobb alakja.

Virtuóz játéka és zongorastílusa úgy alakult ki, hogy soha meg se tanult kottát olvasni.

Tizenhét éves korától hivatásos zenész volt. 1944-ben New Yorkba költözött. Egy darabig Art Tatumot helyettesítette annak triójában, majd létrehozta saját trióját. Legsikeresebb felvétele a Concert by the Sea koncertalbum volt, ami 1955-ben készült. Legendás szerzeménye a Misty is.

Minden stílusból csak azt tartotta meg, ami passzolt személyiségéhez. Talán csak Earl Hines-hoz állt közel közel az időkezelés és a jobbkéz használatával.

Életrajz

„ Zenéje a swingből nőtt ki, de otthonosan mozgott a bebopban, és persze minden leütött billentyűjében ott volt a blues is. ”
– Horváth Gábor, NOL – http://nol.hu/kultura/veletlenul-zsenialis-1512963
„ Sikereit elsősorban annak köszönhette, hogy senkihez nem hasonlítható egyéni technikát és hangzást alakított ki, melyet fantasztikus muzikalitással adott elő. Kezdetben még a Harlem stride zongoristáknál alkalmazott, úgynevezett ingabasszus módszert használta a bal kézzel, ám az ingabasszust hamarosan átalakította lüktető gitárakkordszerű blokkos kíséretté. Ehhez olykor sűrű akkordfogásos jobbkézjátékot produkált, máskor remekül száguldozott a felsőbb fekvésekben, miközben a kísérő bal kéz kemény, ritmusos alapot adott a zenének. Néha a dallamot játszó jobb kéz szándékosan le-lemaradt, elkalandozott, rövid időre átcsapott más kompozíciókba, majd visszatért az alaphoz. Mindezt Garner sajátos, eredeti logikára építve tette. ”
– Kerekes György: Jazzportrék
A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

[5]

Diszkográfia

(válogatás)

  • Passport to Fame (1944)
  • Serenade to Laura (1945)
  • The Elf (1945)
  • Coctail Time (1947)
  • Misty (1954)
  • Solitaire (1955)
  • Concert by the Sea (1955)
  • Paris Impressions (1958)
  • Dreamstreet (1959)
  • Close-Up It Swing (1961)
  • That’s My Kick (1967)

Anekdota

A műsorközlő odahívja a mikrofonhoz Garnert, szólaljon már meg végre, hiszen egész este nem mondott semmit, pedig remek hangja van. Mire ő beledörmögi a mikrofonba: „Nincs olyan jó, mint Louis Armstrongé.”

További információk

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. ↑ James M. Doran Erroll Garner: The Most Happy Piano, Scarecrow Press, 1985.
Ez a zenei tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Erroll_Garner&oldid=22300784”