Erroll Garner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erroll Garner
Portrait of Erroll Garner, New York, N.Y., between 1946 and 1948 (gottlieb).jpg
Életrajzi adatok
Született 1923. június 15.
Pittsburgh[1]
Elhunyt 1977. január 2. (53 évesen)[2][3]
Los Angeles[4]
Sírhely Homewood Cemetery
Pályafutás
Műfajok bobop
Híres dal Concert by the Sea
Misty
Hangszer zongora
Tevékenység
Kiadók

Erroll Garner weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erroll Garner témájú médiaállományokat.
(Portrait of Erroll Garner, New York, N.Y., between 1946 and 1948) (LOC) (5306376291).jpg

Erroll Garner (Pittsburgh, 1923. június 15.Los Angeles, 1977. január 2.) amerikai dzsessz-zongorista, zeneszerző, az egyetemes dzsessztörténet egyik legnagyobb alakja.

Virtuóz játéka és zongorastílusa úgy alakult ki, hogy soha meg se tanult kottát olvasni.

Tizenhét éves korától hivatásos zenész volt. 1944-ben New Yorkba költözött. Egy darabig Art Tatumot helyettesítette annak triójában, majd létrehozta saját trióját. Legsikeresebb felvétele a Concert by the Sea koncertalbum volt, ami 1955-ben készült. Legendás szerzeménye a Misty is.

Minden stílusból csak azt tartotta meg, ami passzolt személyiségéhez. Talán csak Earl Hines(wd)-hoz állt közel közel az időkezelés és a jobbkéz használatával.

Életrajz[szerkesztés]

Zenéje a swingből nőtt ki, de otthonosan mozgott a bebopban, és persze minden leütött billentyűjében ott volt a blues is.
– Horváth Gábor, NOL – http://nol.hu/kultura/veletlenul-zsenialis-1512963
Sikereit elsősorban annak köszönhette, hogy senkihez nem hasonlítható egyéni technikát és hangzást alakított ki, melyet fantasztikus muzikalitással adott elő. Kezdetben még a Harlem stride zongoristáknál alkalmazott, úgynevezett ingabasszus módszert használta a bal kézzel, ám az ingabasszust hamarosan átalakította lüktető gitárakkordszerű blokkos kíséretté. Ehhez olykor sűrű akkordfogásos jobbkézjátékot produkált, máskor remekül száguldozott a felsőbb fekvésekben, miközben a kísérő bal kéz kemény, ritmusos alapot adott a zenének. Néha a dallamot játszó jobb kéz szándékosan le-lemaradt, elkalandozott, rövid időre átcsapott más kompozíciókba, majd visszatért az alaphoz. Mindezt Garner sajátos, eredeti logikára építve tette.
Kerekes György: Jazzportrék

A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

[5]

Diszkográfia[szerkesztés]

(válogatás)

  • Passport to Fame (1944)
  • Serenade to Laura (1945)
  • The Elf (1945)
  • Coctail Time (1947)
  • Misty (1954)
  • Solitaire (1955)
  • Concert by the Sea (1955)
  • Paris Impressions (1958)
  • Dreamstreet (1959)
  • Close-Up It Swing (1961)
  • That’s My Kick (1967)

Anekdota[szerkesztés]

A műsorközlő odahívja a mikrofonhoz Garnert, szólaljon már meg végre, hiszen egész este nem mondott semmit, pedig remek hangja van. Mire ő beledörmögi a mikrofonba: „Nincs olyan jó, mint Louis Armstrongé.”

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  3. BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. James M. Doran Erroll Garner: The Most Happy Piano, Scarecrow Press, 1985.