Erhu
| Erhu | |
 |
|
|
|
|
| Más nyelveken | |
| kínai: 二胡 | |
| Besorolás | |
| húros vonós |
|
| Rokon hangszerek | (csung-hu), (kao-hu), (hszi-hu) (hszi-csin) |
Az erhu (二胡) vagy nanhu (南胡) kínai kéthúros vonós hangszer.
Tartalomjegyzék |
Neve [szerkesztés]
A hu (胡) szótag arra utal, hogy a (hu-csin)) csoportba tartozik a kínai hangszerek között. Rokon hangszerek a (csung-hu), (kao-hu) és a (hszi-hu). Az er (二) jelentése kettő, amely a húrok számát mutatja, a nan (南) pedig délit jelent, amely valószínűleg származására utal. Az erhu mai formájában a 18. század óta létezik, feltételezések szerint a 10. században Kínába került, pengetős (hszi-csinből) származik.
Felépítése [szerkesztés]
A nyárslantok közé tartozik, tehát egy hosszú rúdból áll, ami egy rezonátortesten halad keresztül. A húrok a rúd alsó végétől futnak a lábon megtörve a rúd felső végén lévő kulcsokig. A rezonátortest egy kifeszített kígyóbőrrel dobszerűen bevont hat- vagy nyolcszögletű fadoboz, a hátán nyitott. A hangszer hangolófejét denevér- vagy sárkányfej formájúra faragják ki, a kulcsok hátsó állásúak. A húrok eredetileg selyemfonatból, újabban acélból készülnek.
Játékmód [szerkesztés]
Ülve játszanak rajta, a hangszer függőleges helyzetben a játékos bal combján nyugszik. A hangszernek nincs fogólapja, tehát a hangmagasságokat a balkéz ujjainak a húrokhoz történő szorításával lehet módosítani. A jobb kéz tartja a vonót, a hangszertető síkjára közel merőleges helyzetben, a nyak és a test találkozási pontjánál.
A hegedűtől eltérően itt a hangszertestben nincsen lélek, ezért az erhu vonóval csak akkor szólal meg, ha a vonó a tető síkjára közel merőleges irányban mozogva gerjeszti a húrokat. Ezt a hangszer formája alapvetően lehetővé teszi, viszont ekkor az egyik húrról a másikra történő átmenetkor a vonót (vagy a hangszert) 180 fokban kellene megfordítani, ami nehézkessé tenné a folyamatos játékot. Ennek elkerülése céljából a vonó szőre a két húr között van átfűzve, így a vonó finom áthelyezésével, nyomásirányának megváltoztatásával oldható meg a két húr között az átmenet.
