Ellerbach Bertold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Monyorókeréki Ellerbach Bertold (Elderbach, ? – 1470/71) erdélyi vajda.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-német eredetű családból származott. Burkhard fia;[1] Lendvai Szécsi Borbálát vette feleségül. A történeti forrásokban 1429-70 között szerepel.[forrás?]

1455-57-ben udvari vitéz, 1458-59 lovászmester. Felesége révén csatlakozott a Nyugat-Magyarországi főnemesek I. Mátyás elleni lázadásához (1459) és támogatta III. Frigyes német-római császár magyar királlyá választását. 1462-ben hűséget fogadott Mátyásnak és kegyelmet kapott. 1462-64-ben a verőcei ispán, 1464-65-ben ismét lovászmester. A vajdai méltóságot 1465-67-ben töltötte be. 1467-ben csatlakozott az erdélyi lázadáshoz, sőt annak egyik vezetője lett. Miután Mátyás király elfojtotta a lázadást, behódolt, tisztségét azonban elvesztette birtokait viszont megtarthatta. 1469-től vasi ispán volt.

Fiával, Jánossal kihalt a család, vagyonukat Bakócz Tamással kötött örökösödési szerződés alapján az Erdődyek szerezték meg.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.