Elkülönített állami pénzalapok Magyarországon

Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó alap. Kizárólag törvénnyel lehet létrehozni. A törvénynek tartalmaznia kell

• a pénzalap rendeltetését,
• bevételi forrásait,
• a teljesíthető kiadásokat,
• a felhasználásért felelős minisztert.

Az elkülönített állami pénzalap költségvetés alapján gazdálkodik. A költségvetést és a zárszámadást az Országgyűlés fogadja el. Az éves költségvetési beszámolóját és mérlegét könyvvizsgáló hitelesíti.

Működő elkülönített állami pénzalapok

Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

Célja: radioaktív hulladékok elhelyezése

Kezelője: gazdasági miniszter

Bevételei: radioaktív anyagokat előállítók és felhasználók befizetései

Kiadásai:

• elhelyezés, tárolók kialakítása
• alap működését biztosító kiadások

Kutatási és Technológiai Innovációs Alap

Célja: kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására. Másrészt, hogy lehetővé tegye a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein hasznosuló kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását valamint az innovációs infrastuktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését.

Kezelője: oktatási és kulturális miniszter

Munkaerőpiaci Alap

Célja:

• foglalkoztatási helyzet kezelése
• képzési programok

Kezelője: szociális és családügyi miniszter

Bevételei:

• járulékok (munkaadói járulékok, munkavállalói járulékok)
• költségvetési támogatás

Kiadásai:

• célhoz kapcsolódó kifizetések
• alap működésének kiadásai
• képzés feltételeinek megteremtése
• munkahelyteremtés

Nemzeti Kulturális Alap

A Nemzeti Kulturális Alapot a Magyar Országgyűlés 1993-ban az 1993. évi XXIII. törvény megalkotásával hozta létre. A Nemzeti Kulturális Alap célja a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása. Az alap támogatja: - a kulturális ágazat területén a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozását, megőrzését, valamint hazai és határon túli terjesztését; - a kulturális ágazatot érintő évfordulókat, fesztiválokat, hazai és külföldi rendezvényeket; - a nemzetközi kiállításokon, vásárokon a nemzeti kulturális jelenlét biztosítását, a hazai és külföldi kulturális rendezvényeken, fesztiválokon történő részvételt; - a művészeti alkotások új irányzatainak kialakítását, új kulturális kezdeményezéseket, a kultúrával kapcsolatos tudományos kutatásokkal, az épített örökséggel, az építőművészettel kapcsolatos tevékenységeket; - a kultúrateremtő, kultúraközvetítő, valamint egyéni és közösségi tevékenységeket, a kiemelkedő szakmai teljesítmények elismerésének díjazását, valamint a szakmai szervezetek által alapított díjakhoz való hozzájárulást; - a nemzetközi tagdíjak megfizetését. A Nemzeti Kulturális Alapra vonatkozó törvény meghatározta azt, hogy - az alap saját, ún. kulturális járulékbevétellel rendelkezik, klasszikus értelemben állami támogatást nem kap. A kulturális járulék kifejezetten a Nemzeti Kulturális Alap forrásaként került bevezetésre, az más célra nem használható fel, nem vonható el. - a rendelkezésére álló pénzforrásokat döntő hányadában – az európai gyakorlatban szinte példátlan – társadalmasított kuratóriumi rendszer működtetésével pályáztatja és juttatja el az arra érdemesített programok megvalósítóihoz. A társadalmi és szakmai szervezetek döntéshozatalba történő bevonásával, valamint a költségvetési önállóság biztosításával sikerült megvalósítani a kultúratámogatásnak „az államtól karnyújtásnyira” történő megszervezését. A Nemzeti Kulturális Alap költségvetési önállóságát az elkülönített állami pénzalap státus, valamint a kulturális járulék bevezetése biztosította. Ez a megoldás nyújtotta a garanciát arra, hogy a kultúratámogatás e meghatározó területe ne legyen évente kitéve a költségvetési vitában nyomást gyakorló csoportoknak, a mindig szűkös források elosztási harcának. Az 1999. január 1-jén hatályba lépett költségvetési törvény azonban váratlanul – a fentiekkel ellentétesen – pénzügytechnikai érvekre hivatkozva, megszüntette a Nemzeti Kulturális Alap elkülönített állami pénzalap státusát, és Nemzeti Kulturális Alapprogram néven fejezeti kezelésű célelőirányzatként a központi költségvetés Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetének egyik alcímébe helyezte. Az alapszerű működés előnyei a fejezeti kezelésű előirányzatként történő kezeléssel szemben az államháztartási törvényből és annak végrehajtásáról szóló kormányrendeletből egyértelműen megállapítható. A kulturális ágazat rugalmasabb finanszírozási formája, valamint a már említett forráshiányos volta miatt kifejezetten kívánatos volt az újbóli, alapként való működtetés. Az alapprogrammá minősítés óta eltelt időben szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy az alapprogram működéséhez törvényben is garantált függetlenséget elkülönített állami pénzalapként sokkal hatékonyabban tudta őrizni a különböző állami adminisztrációs befolyásokkal szemben. (Hosszú távú programok támogatása; előfinanszírozás; gördülő pályáztatás; a miniszteri keret mértéke; az elvonások megakadályozása stb.) Mindezeket figyelembe véve az Országgyűlés 2006-ban úgy döntött, hogy az Alapprogram esetében az Alappá történő visszaalakulás indokolt. Az EU-hoz való csatlakozás következményeként hazánkban folyamatosan alakul át, módosul a központi akarat érvényesítésének képessége. A döntési jogkörök egy része Brüsszelhez, másik része pedig a régiók és kistérségek hatókörébe került. Ez módosította a hagyományos nemzetállami kulturális politika, illetve itthoni kulturális piac közvetlen lehetőségeit. Ugyanakkor a nemzeti kultúrafinanszírozás továbbra is az illető állam belátásán, döntésén múlik. Ebbe beleértendő a határon túli magyar kulturális igények támogatása is. A következő évekre szóló magyar kulturális stratégiának a fő feladatokat az esélyteremtés, az érték- és hagyományőrzés, valamint az új értékek létrehozásának céljai szerint kell rendeznie. Felmérések igazolják, hogy a régiók, illetve a településtípusok között meglévő kulturálódási esélyegyenlőtlenségek nem szűnnek, sok szempontból pedig aggasztóan nőnek. Ez a jelenség tudatos kultúrpolitikai lépéseket indokol, hozzárendelt finanszírozási megoldással. A kulturális örökség mentése és karbantartása rendkívül szerteágazó, egyre több szakértelmet és ráfordítást igénylő feladatrendszer. Ezért hangsúlyozandó a céltudatos rendszerszerűség megerősítése, pénzforrások biztosításával. A kulturális ágazat egyes alágazatai több szempontból más finanszírozási lehetőséget igényelnek a hagyományos modellhez viszonyítva. Nevezetesen: - A kulturális programokra irányuló EU-s pályázatok megszerzésének feltétele a saját forrás biztosítása. Ehhez az NKA-ból is biztosítható forrás. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján látható, hogy az EU-s pályáztatás lebonyolítása lassúbb, körülményesebb, a támogatás megszerzése időigényes, kötelezettségvállalás és finanszírozás szempontjából nehezen illeszthető a magyar államháztartási szabályokhoz. - Az előadó-művészeti terület – döntően – évad időviszonylatban működik. A művészek állandó, vagy alkalmi szerződtetése is – az esetek döntő hányadában – évadhoz kötött. A produkciók bemutatása, vagy felújítása, az előadás-sorozatok évadokra készülnek. A naptári évhez igazodó költségvetés tehát két évad egy-egy félévét érinti, így a programmegvalósítás és a forrásteremtés összhangjának biztosítása állandó bizonytalanságot eredményez az érintettek körében. A programok jelentős részét az érintettek pályázatok útján kapott támogatásokból tudják megvalósítani. A legnagyobb kultúrafinanszírozó NKA elkülönített állami pénzalapként segíteni tudja a fenti ellentmondások feloldását. - A magyar kulturális életet a külföld felé való nyitottság jellemzi. Számos személyiség, intézmény tart fenn folyamatos kapcsolatot külföldi partnerekkel. Az előadó művészeti területen igény van arra, hogy neves külföldi művészek hazai fellépésével színesítsék programjaikat. A nemzetközi hírnevű művészek programjai azonban általában évekre előre ismertek, hazai meghívás lekötéséhez több évre előre történő kötelezettségvállalás szükséges. Ehhez a felhatalmazás elkülönített állami pénzalapból megadható. - Hosszú távú kiadói, vagy más programok finanszírozásánál – a stabilitásra való törekvés miatt – egy elkülönített állami pénzalap – forrástartalékolási lehetőségei miatt – jobban meg tud felelni az igényeknek. - A kulturális ágazatban (is) radikálisan új technológiai fejlődés ment/megy végbe az alkotások létrehozása, átvitele, rögzítése, archiválása és közvetítése területén (új audiotechnikák, a televíziózás új formái, új filmtechnikák, internet). A „kreatív” iparágak (film, tv, az ipari, az építészeti és életmódbeli design) felértékelődése várható. Az új technológiai fejlődés, illetve tudatos fejlesztés hosszú távú, kiszámítható, stabil finanszírozási forrást igényel, amelyhez nemzetgazdasági érdek is fűződik. Az NKA, mint elkülönített állami pénzalap, ebben a finanszírozásban hatékony szerepet vállal. - Az épített kulturális örökség területén adódó feladatok általában hosszabb távú pénzügyi kötelezettségvállalást igényelnek. A költségvetési vita alól kivont NKA, mint elkülönített állami pénzalap, ezt az igényt kiszámíthatóbbá, tervszerűbbé tudja tenni. Az állami kulturális finanszírozás bizonyítottan bevált intézményét, a Nemzeti Kulturális Alapot meg kell őrizni, feladatát a fenti szempontok figyelembevételével tovább erősíteni, finanszírozási lehetőségeit a kulturális szféra igényeinek megfelelően rugalmasabbá kell tenni.

Szülőföld Alap

§ (1) „A Szülőföld Alap elkülönített állami pénzalap. Célja a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való - egyéni és közösségi - boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése érdekében támogatások nyújtása.” (2005. évi II. törvény a Szülőföld Alapról)

Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap

Az ár- és belvízkárok megtérítésében való önkéntes részvételre ösztönző elkülönített állami pénzalap, amelybe a Magyar Köztársaság területén a veszélyeztetett területeken lakóingatlan tulajdonnal rendelkező természetes személyek szerződés alapján befizetést teljesíthetnek, ezáltal jogosulttá válhatnak a káresemények utáni kártalanításra. célja: Veszélyeztetett környezetben élők éves díj fejében kártérítést kaphatnak belőle mértékét meghatározza az ingatlan értéke és fekvése

bevételek származása: -veszélyeztetett területen élők befizetései -állami támogatás -nemzetközi segélyek -önkéntes befizetések, adományok kiadások: -elhelyezés -alap működést biztosító kiadások

Források

• ÁHT: 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról
• 1993. évi XXIII. törvény a Nemzeti Kulturális Alapról
• 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról
• 1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról
• 2003. évi LVIII. törvény a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapról
• 2003. évi XC. törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról
• 2005. évi II. törvény a Szülőföld Alapról

Külső hivatkozások

• Dr. Sóvágó Lajos: Államháztartási ismeretek
• Simon István: Pénzügyi jog I.