Edge (magazin)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edge
Adatok
Típus Havilap
Formátum A4

Alapítva 1993 október
Tulajdonos Matthew Pierce
Kiadó Future Publishing
Szerkesztő Tony Mott
Példányszám 28 051 (2010)[1]
29 007 (2009)[2]
28 898 (2008 július - december)[3]
31 304 (2007 július - december)[4]
35 145 (2006 július - december)[5]
Nyelv Angol
Székhely  Egyesült Királyság

ISSN ISSN 1350-1593
Weboldal

Az Edge egy multi platform videojáték magazin, melyet a Future Publishing ad ki az Egyesült Királyságban. Ismert az iparágbéli kapcsolatai, a szerkesztőinek hozzáállása, a jellegzetes anonim harmadik személyű írásmódja, az évenként kiosztott díjai, a sötét humora és a hosszú élettartama miatt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magazint 1993 augusztusában alapította Steve Jarratt, egy régóta a videojáték zsurnalisztikában dolgozó férfi, aki több másik újságot is elindított a Future-nél.

Az újság századik lapszámának borítóját Mijamoto Sigeru rajzolta. A kétszázadik lapszám 2009 májusában jelenet meg kétszáz különböző borítóval, mindegyik egy bizonyos játékról emlékezvén meg.[6] Százkilencvenkilenc változat általánosan került terjesztésre, míg a a maradék egyhez csak az előfizetők juthattak hozzá. Csak kétszáz példányt nyomtak minden egyes variációból, ezzel bőségesen kiszolgálva az Edge 28 898 főt számláló olvasóközönségét.[3]

2003 októberében az Edge akkori szerkesztője; João Diniz-Sanches a helyettes szerkesztővel; David McCarthyval és több másik íróval együtt otthagyta a magazint.[7] A felmondások után az Edge szerkesztését Tony Mottra bízták, aki Diniz-Sanches előtt is hasonló pozíciót töltött be. Az egyetlen megmaradt korábbi író Margaret Robertson volt, aki 2006-ban átvette Mott szerkesztői állását.[8] 2007 májusában Robertson lemondott a szerkesztői pozíciójáról, amit ismét, immár harmadszorra is Tony Mott vett át.[9]

1995 és 2002 között a brit Edge bizonyos tartalma megjelent az amerikai Next Generation hasábjain. 2007-ben a Future amerikai leányvállalata; a Future US elkezdte közzétenni az Edge néhány frissebb cikkét a Next Generation weblapján,[10] majd a későbbiekben az Edge weboldala összeolvadt a Next-Gen oldalával.[11] 2008 júliusában az egész oldalt átnevezték Edge-re, mivel az volt az idősebb a két márka közül.[12][13]

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden lapszám tartalmaz egy „making-of” cikket egy bizonyos játékról, amely általában egy interjút tartalmaz a játék egyik fejlesztőjével.[14] A száznegyvenharmadik lapszámban mutatkozott be a „Time Extend” retrospektív cikksorozat. Hasonlóan a „making-of” cikkekhez ezek mindegyike egyetlen játékra összpontosít és az utólagos előrelátás előnyét kihasználva részletesen bemutatja annak legérdekesebb vagy leginnovatívabb tulajdonságait.[15]

Amíg „Codeshop” jóval technikaibb témákat mutat be, köztük a 3D modellező programokat vagy a fizikai middlewaret, addig a „Studio Profile” és a „University Profile” egy-egy oldalas esszék („mint a Top Trumps csak a játékfejlesztésben”) bizonyos fejlesztőkről vagy kiadókról és játékokhoz kapcsolódó felsőbb oktatási intézmények tanfolyamairól.

Bár minden lapszám impresszumában feltüntetik az újságba írók átfogó listáját, azonban a magazinban nem írják alá a cikkeiket, hogy megkülönböztessék az ismertetők és cikkek szerzőit, helyette egyszerűen csak Edge-ként utalnak rájuk. A magazin rendszeres cikkírói kivételt jelentenek ezen gyakorlat alól. A négy jelenlegi cikkíró közé tartozik N'Gai Croal, Randy Smith, Clint Hocking és a Trigger Happy szerzője; Steven Poole.[16] Rajtuk kívül több japán író is hozzájárul „Something About Japan” cikkekhez.

A korábbi cikkírók közé tartozott Paul Rose („Mr Biffo”, a Digitiser alapítója), Nagosi Tosihiro a Sega Amusement Visiontől, Tim Guest író (aki MMO játékokról írt cikkeket a Second Lives könyvének megjelenése előtt) és Jeff Minter játékfejlesztő. Ezen felül számos rovatot névtelenül a „RedEye” álnév alatt tettek közzé.

James Hutchinson Crashlander című képregénye is szerepelt az Edge-ben a 143. és a 193. lapszám között.[17]

Pontozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Majdnem három év telt el mire az Edge tízből tízre pontozott egy játékot. Ezt a pontszámot korábban „forradalmi”-ként írták le, a többi pontszámot is hasonló címkékkel látták el. Azonban a 143. lapszámban a pontozási rendszert egy egyszerű listává változtatták; „10 = tíz, 9 = kilenc...” és így tovább, utalva ezzel azokra az emberekre akiknek túl sokat jelent egy–egy pontszám.[18]

A magazin eddig tizenöt játéknak ítélt maximális pontszámot:

Ezzel szemben csak egyetlen játék; a Kabuki Warriors kapott egyes értékelést.

Retrospektív díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002 decemberi retro különszámban az Edge retrospektíven két olyan játéknak adott maximális pontszámot, amelyek a magazin alapítása előtt jelentek meg:

  • Elite (eredetileg 1984-ben jelent meg)
  • Exile (eredetileg 1988-ban jelent meg)

Az Edge a sima retrospektív ismertetői között is kiosztott egy 10/10-es pontszámot:

2003-ban az Edge tizedik évfordulós lapszámában a GoldenEye 007-et (1997) a magazin a tíz legjobb shooter közé sorolta, hozzátéve, hogy „az egyetlen másik” játék, amelynek tízes értékelést kellett volna kapnia. A játékot eredetileg kilences pontszámmal jutalmazták, a magazinban később megjegyezték, hogy „a tízest megfontoltuk, de végül elvetettük”.

A Resident Evil 4, ami a második lett az Edge Presents The 100 Best Videogames listán eredetileg kilences pontszámmal jutalmazták, de a 100 Best Videogames lapszám szerint „nagyon közel volt a hatodik (akkoriban) Edge tízeshez”.

Különleges lapszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Edge-nek számos különszáma jelent meg az Egyesült Királyságban. Köztük:

„1996 essential hardware guide” (1996)
Ez a különszám a PlayStationre, a Saturnra, az Ultra 64-re, a PC CD-ROM-ra, a 3DO-ra, az M2-re, az Atari Jaguarra, az Amigára, a Virtual Boy-ra, a Mega Drive-ra és a Super Nintendóra összpontosított. Ez volt az első elkészített különszám, ezt a „Premiere Issue” címkével tüntették fel az elülső borítóján és a gerincén.
„Essential hardware guide 2000” (2000)
A valaha volt tíz legjobb formátum mellett Sir Clive bemutatja a ZX Spectrumot és az Xbox, PSOne, a PS2, a Dreamcast, a Gamecube, a GScube, a Game Boy Color, a PC, a Game Boy Advance, a Wonderswan Color, a Ericsson R380s, a Palm IIIc és a GP32 bizonyos aspektusait.
„The 100 most significant reviews from the first 100 issues” (2001)
Egy gyűjtemény a magazin jelentősebb ismertetőiből, minden játékhoz retrospektív megjegyzéseket mellékelve. A népszerű játékok ismertetőin felül (köztük a három ezen időszak alatt kiosztott tízessel) tartalmazza még az Edge megjegyzéseit a „hype”-olt csalódásokról, köztük a Rise of the Robots-ról és a Daikatana-ról. Ezen felül tartalmazza még az első száz lapszám tartalomjegyzékét is.
„Retro: The Guide to Classic Videogame Playing and Collection” (2002)
Ez a retrogaming témájú különszám az Edge felépítését vette fel a klasszikus videojátékokra. Ez a legteljesebben kialakított Edge különszám, amelyben kizárólag új tartalom található meg benne.
„Retro: The Making Of... Special” (2002)
A retro sorozat második kiadása, melyben „Making of” cikkek gyűjteménye található meg, amelyek többsége már korábban szerepelt a fő magazinban. Ezek a cikkek általában interjúkat tartalmaznak a játék készítőivel, amelyekben elmondják a játék megalkotásánál betöltött szerepüket.
„Equip: PlayStation 2
„Equip: GameCube
„Equip: PC
„Equip: Xbox
Mindegyik Equip lapszám az adott platform helyzetét mutatja be, visszatekintve a kiemelkedő játékokra az utólagos előrelátás előnyét kihasználva, valamint kiemeli a készülő fejlesztéseket. Például a GameCube-os különszámban hosszabb visszatekintés olvasható a The Legend of Zelda: The Wind Waker és az Animal Crossing játékokról, ezeken felül egy cikk is megtalálható a Nintendo GameCube Game Boy Advance Cablet használó címekről.
Specials issue ten: „Retro: The Collector's Series”
A retro sorozat utolsó kiadásában összegyűjtöttek a „Collector's Series” cikkeket a fő magazinból. Minden cikk egy a múlt videojáték-konzoljával foglalkozik, elemezve annak történetét és a ritka gyűjtői játékai körül kialakult gyűjtői piacot. Az Edge-től szokatlanul ezen cikkek többségét egy videojáték zsurnaliszta; Simon Parkin írta.[19]
„FILE Volume 1” (2006)
„FILE Volume 2” (2007)
„FILE Volume 3” (2007)
A három „File” kiadványban az 1993 és 1996 között az Edge-ben megjelent kiválasztott tartalmak olvashatóak. A „File” mindegyik kötetében tizenkét cikk található.[20]
„Edge Presents The Art Of Videogames” (2007)
2007. április 26-án került forgalomba és a játékok vizuális aspektusát mutatja be.[21]
„Edge Presents The 100 Best Videogames” (2007)
2007. július 3-án került forgalomba. A lista az Edge olvasói, az Edge stábja és több „iparágbéli szakértő” javaslata alapján lett összeállítva. A lista összes játékának van benne egy retrospektív cikke, egész oldalas illusztrációja és egy oldalsávja az olvasók véleményével. Ezeken felül a kiadvány tartalmazza a magazin korábbi „Top 100”-as listáit is 2000-ből (80. lapszám) és 2003-ból (128. lapszám).[22] Az Edge Presents The 100 Best Videogames első tíz helyezettje a következőképpen alakult:
  1. The Legend of Zelda: Ocarina of Time
  2. Resident Evil 4
  3. Super Mario 64
  4. Half-Life 2
  5. Super Mario World
  6. The Legend of Zelda: A Link to the Past
  7. Halo: Combat Evolved
  8. Final Fantasy XII
  9. Tetris
  10. Super Metroid

Idegennyelvű kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ausztrál kiadás 2004 elején jelent meg rövid ideig; kevesebb mint hat hónapig. Az ausztrál változat elsősorban a brit változat tartalmából állt, kiegészítve helyi játék iparágbéli hírekkel.

Brazil[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brazil nyelvű kiadást 2009 májusában alapították Brazíliában. A brit változat lefordított cikkei mellett eredeti helyi tartalommal is szolgál.[23]

Francia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy sor kiválasztott cikk megjelent a francia Joypad nevű magazinban.

Német[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005 novemberében a Computec Media AG kiadóvállalat elindította a magazin német nyelvű kiadását. A német nyelvű változat vékonyabb volt mint az eredeti angol, a borítók valamelyest eltérőek voltak és a pontszámokat is megnövelték. 2007 januárjában átállt a kéthavi megjelenésre, majd végül 2007 júliusában megszűnt.

Olasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004 októberében a Future Italy megalapította az olasz nyelvű kiadást Videogiochi néven. Ezt 2006 decemberében eladta a Sprea Editorinak, ami 2007 májusában átnevezte a magazint GAME PRO-ra.

Spanyol[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolországban az Edge honosított változatát 2006. április 15-én indította a Globus. Ennek szerkesztői közé tartozott az On/Off több alkalmazottja is,[24] amely a Globus egyik másik magazinja, amely a DVD filmekről és a fogyasztói technológiákról ír, és semmi közé nincs a videojátékokhoz.[25] A brit kiadás több szócikke is hiányzott belőle, köztük a Virtua Fighter 5 cikke, amelyet kihagytak a spanyol változat megegyező lapszámából.[26]

2009 májusának végén megjelent egy hozzászólás az Edge hivatalos spanyol fórumán[27] a főadminisztrátortól, amelyben azt állította, hogy a Globus be fogja zárni a videojátékos részlegét, amely a spanyol nyelvű Edge és NGamer megszűnését jelentené. Következésképp a 36. lapszám (2009 március) volt az utolsó Edge magazin Spanyolországban. A Globusnál vannak a Edge spanyol nyelvre történő lefordításának jogai, és újra ki fogja adni ha az elég jövedelmezőnek tűnik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Standard Certificate of Circulation - Edge (Angol nyelven) (PDF). ABC. [2011. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  2. Standard Certificate of Circulation - Edge (Angol nyelven) (PDF). ABC, 2010. február 11. [2010. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  3. ^ a b Standard Certificate of Circulation - Edge (Angol nyelven) (PDF). ABC, 2009. február 12. [2009. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  4. Standard Certificate of Circulation - Edge (Angol nyelven) (PDF). ABC, 2008. február 14. [2009. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  5. Ellie Gibson: Further decline for print mags (Angol nyelven). gamesindustry.biz, 2007. február 15. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  6. Edge Staff: Edge 200 On Sale Now (Angol nyelven). Edge, 2009. március 12. (Hozzáférés: 2010. december 4.)
  7. Tom Bramwell: Senior EDGE staff quit (Angol nyelven). Gamesindustry.biz, 2003. október 30. (Hozzáférés: 2010. december 4.)
  8. Margaret Robertson appointed Editor of Edge”, gamesindustry.biz, 2006. április 20. (Angol nyelvű) 
  9. Matt Martin. „Edge editor quits Future”, gamesindustry.biz, 2007. május 21. (Hozzáférés ideje: 2010. november 2.) (Angol nyelvű) 
  10. Edge Section : Next Generation (Angol nyelven). Next-Gen.biz, 2007. [2007. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  11. Tony Mott: Welcome to the new Edge blog (Angol nyelven). Next-Gen.biz, 2007. szeptember 26. [2007. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  12. Frequently Asked Questions (Angol nyelven). Next-Gen.biz. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  13. Matt Martin: Future to rebrand Next Gen website as Edge (Angol nyelven). gamesindustry.biz, 2008. július 10. [2008. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 31.)
  14. THE MAKING OF... System Shock 2 (Angol nyelven). Next-Gen.biz, 2007. október 3. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  15. Retrospective: Perfect Dark (Angol nyelven). Next-Gen.biz, 2009. január 9. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  16. Steven Poole: Trigger Happy (Angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  17. James Hutchinson: Crashlander Archive (Angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  18. Matt Cundy: Does a perfect score mean a perfect game? (English nyelven). GamesRadar, 2007. október 9. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  19. Simon Parkin: About Chewing Pixels (Angol nyelven). [2006. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  20. The history of interactive entertainment (Angol nyelven). Edge Online. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 10.)
  21. Edge Presents The Art Of Videogames (Angol nyelven). Edge Online. [2007. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  22. The 100 Best Videogames (Angol nyelven). Edge Online, 2007. július 2. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
  23. Revista EDGE (Brazil nyelven). (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  24. Staff ON OFF (Spanyol nyelven). [2008. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  25. SUMARIO NUMERO 179 (Spanyol nyelven). [2007. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  26. SUMARIO NUMERO 15 (Spanyol nyelven). [2007. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  27. COMUNICADO DE DESPEDIDA #1 (Spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2010. november 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]