Divača–Póla-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Divača–Pula-vasútvonal szócikkből átirányítva)
Divača–Pula-vasútvonal
A Divača–Póla-vasútvonal útvonala
Vonal:R101
Hossz:122 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:
  • SŽ-Infrastruktura (Szlovénia)
  • HŽ Infrastruktura (Horvátország)
A Wikimédia Commons tartalmaz Divača–Póla-vasútvonal témájú médiaállományokat.
(Bécs–) Spielfeld-Straß felől
-0,3 Divača 433 m
Trieszt felé
7,4 Rodik 525 m
11,8 Hrpelje-Kozina 491 m
Trieszt felé
15,7 Prešnica 481 m
16,5 Koper felé
19,9 Podgorje 490 m
25,7 Zazid 522 m
29,8 Rakitovec (Rakitovič)[1] 496 m
31,2 SzlovéniaHorvátország országhatár
35,6 Buzet (Pinguente) 390 m
39,1 Nugla
41,2 Roč 375 m
46,1 Ročko Polje (Rozzo) 393 m
48,9 Lupoglav (Lupoglava) 395 m
Luka Bršica felé
53,7 Hum u Istri (Colmo)
59,0 Borut (Borutto) 301 m
63,4 Cerovlje (Cerovglie) 279 m
66,2 Novaki (Novacco)
70,5 Pazin (Mitterburg / Pisino) 295 m
76,0 Anschlussgleis
77,3 Heki 362 m
81,5 Sveti Petar u Šumi (San Pietro in Selve) 338 m
84,9 Krajcar Brijeg
86,9 Žminj (Gimino)
91,2 Kanfanar (Canfanaro) 268 m
Kanfanar–Rovinj-vasútvonal
94,2 Smoljanci (Smogliani)
97,3 Savićenta (Sanvincenti)
100,2 Čaprunići (Zabronich)
101,4 Čaprunići Selo
102,0 Juršići
108,8 Vodnjan (Dignano) 144 m
109,6 Vodnjan mjesto
112,9 Galižana (Galesano)
119,5 Šijana
Anschlussgleis
121,8 Póla (Pola) 4 m
Kikötő

A Divača–Póla-vasútvonal egy 121,8 km hosszúságú, normál nyomtávolságú, egyvágányú, részben villamosított nemzetközi vasútvonal a szlovén Divača és a horvát Póla között. A vonal észak-déli irányban átvág az Isztriai-félszigeten és összeköti Póla kikötővárosát az európai vasúti hálózattal.

Jellemzése[szerkesztés]

A vonal 122 km hosszúságú, egyvágányú, meredek lejtésű és normál nyomtávú. Csak az északi, Divača és Prešnica közötti szakasza villamosított. A felsővezeték innen a Prešnica-Koper vasútvonal mentén folytatódik.

Története[szerkesztés]

A Divača-Pula-vasútvonalat az Isztriai Államvasutak 1873-tól tervezte megépíteni, és 1876. szeptember 20-án nyitotta meg,[2] az építkezést Gustav Gerstel vezette. A vonal akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchiában volt. Az eredeti állomásnevek ezért részben eltértek a mai nevektől. Póla (Pula) fő osztrák katonai kikötővé fejlődése során a vonal nagy katonai stratégiai jelentőséggel bírt. Póla kizárólag ezen a vonalon kapcsolódott az osztrák-magyar vasúthálózat többi részéhez. Már 1880 körül az Isztriai Államvasutat beolvasztották a Császári és Királyi Osztrák Államvasutakba. Néhány állomást csak később nyitottak meg.[3]

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után az isztriai régió és vele együtt a vasútvonal az Olasz Királysághoz került. A vasúti forgalmat a Ferrovie dello Stato Italiane (FS) irányította. A második világháború vége után Jugoszlávia megkapta az Isztriai-félszigetet, és a Jugoszláv Vasutak (JŽ) üzemeltette a vonalat. Ebben az időben fontos gyógyfürdő forgalmat bonyolított le az isztriai üdülőhelyek számára. Josip Broz Tito elnök is többször használta a vonalat a Plavi voz különvonattal, amikor Isztriából az elnöki Brijuni szigetére indult.

Jugoszlávia felbomlása után a vonal nagy része Horvátországhoz került, de szigetüzemként elszigetelődött a horvát vasúthálózattól, és csak szlovén területen keresztül volt megközelíthető. A vonal egy kis része Szlovéniában fekszik. Folyamatos személyforgalom ma már csak a nyári hónapokban van a teljes vonalon. Némi teherforgalmat Divača felé a raša-i szárnyvonal ad konténervonatok formájában. Ma a vonal elsősorban a horvátországi helyi közlekedési igényeket elégíti ki. Naponta körülbelül öt vonatpár közlekedik régebbi dízel motorkocsikkal.

Tervezés[szerkesztés]

Számos terv született az isztriai vasút más vonalakkal való összekapcsolására. Jugoszlávia felbomlása után egy ideig azt tervezték, hogy a vonalat összekötik a fiumei vasúttal.

Leágazó vonalak[szerkesztés]

A vasútvonalnak a következő mellékvonalai vannak vagy voltak:

  • A régóta használaton kívüli Trieszt - Hrpelje-Kozina-vasútvonal, amelyen keresztül Isztria mind a tartományi fővároshoz, Trieszthez, mind a császári és királyi államvasutak hálózatához csatlakozott. Állami vasúthálózat. Ma a vonal olasz és szlovén területen fekszik.
  • Szlovén területen a jelenleg intenzíven használt és a tervek szerint továbbfejlesztendő koperi vasútvonal,
  • Horvátországban a Lupoglav-Raša-vasútvonal, amelyen csak teherforgalom van, és
  • szintén Horvátországban a Kanfanar-Rovinj-vasútvonal, amely évtizedek óta le van zárva.

Irodalom[szerkesztés]

  • Eisenbahnatlas Italien und Slowenien. Schweers + Wall, Aachen 2010. ISBN 978-3-89494-129-1
  • Illustrierter Führer auf den k. k. Österr. Staatsbahnen für die Strecken Triest–Pola, Canfanaro–Rovigno, Herpelje-Kozina–Divaca, Triest–Parenzo, Monfalone–Cervignano (–Grado), Görz–Haidenschaft. Seedampfschiffahrt: Triest–Pola–Fiume (–Abbazia). Triest–Venedig. Neu bearbeitet mit Benützung von amtlichen Daten der k. k. Staatseisenbahnverwaltung. Steyrermühl 1896.
  • Egbert Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien – einst und heute. bahnmedien.at, Wien 2017, ISBN 978-3-9503921-8-0
  • Egbert Peinhopf: Eisenbahn – Impressionen aus Istrien. bahnmedien.at, Wien 2017, ISBN 978-3-903177-05-5
  • Joachim Piephans: Schienenstoß grenznah. Berlin 2007. ISBN 978-3-935909-00-6

Források[szerkesztés]

  1. Die Ortsnamen vor 1918 nach: Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien, S. 32.
  2. Die Konzession findet sich im Reichsgesetzblatt vom 29. Mai 1873 – 79/1873.
  3. Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien, S. 32.