Diszperziós kötés

A diszperziós kötés a molekulák közötti (intermolekuláris) kötéstípusok között a leggyengébb. Ezt a kötéstípust, illetve kölcsönhatást felfedezőjéről van der Waals-féle kötésnek is nevezik.

Apoláris molekulák közt kialakuló gyenge másodrendű intermolekuláris kötés, mely az elektronfelhő pillanatnyi átmeneti torzulásának köszönhetően létrejött gyenge dipólusok között megjelenő elektrosztatikus vonzás. Az elsőrendű kötéseknél jóval (átlagosan százszor) gyengébb. A nemesgázok atomjai között is diszperziós kölcsönhatás alakul ki. (Ezek a részecskék molekularácsban kristályosodnak, ezért egyatomos molekuláknak tekintjük őket.) A nagyobb méretű apoláris molekulákban az elektronok számának növekedésével az atomok mérete nő és így nagyobb térrészben mozoghatnak, jelentősebb lehet a töltéselkülönülés, polarizáció. Ennek erősebb diszperziós kölcsönhatás az eredménye. Kevésbé kell hűteni az ilyen anyagot a cseppfolyósításhoz, ezért magasabb az olvadáspont.