Diánvára
| Diánvára | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Sokolovac |
| Tszf. magasság | 108 m |
| Épült | 14. század |
| Elhagyták | 16. század (lerombolták) |
| Állapota | terepalakzatok |
| Típusa | síkvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Elhelyezkedése | |
 Diánvára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 00′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 00′ 25″ | |
Diávára, várhely Horvátországban, a Dežanovac melletti Sokolovac határában.
Fekvése[szerkesztés]
Sokolovac nyugati határában az Ilova folyón átívelő híd után mintegy 500 méterrel, közvetlenül a falu előtt egy útkanyarban található. A Berek nevű területen épült, amely a vizes élőhelyek népi elnevezése.
Története[szerkesztés]
A település határában található várhelyet Engel Pál Diánvárral, eredeti nevén Veszelével azonosítja. Mindazonáltal azonosítása meglehetősen bizonytalan.[1] [2] Diánvára 1413 és 1503 között a décsei Rohfi családé, majd 1526-ig az Erdődyek birtoka volt. Első írásos említése 1413-ban történt, amikor Rohfi László és János új adományt kapott rá. A környékbeli várakhoz hasonlóan valószínűleg 1542-ben foglalta el a török és többé nem építették újjá.
A vár mai állapota[szerkesztés]
Diánvára (eredeti nevén Veszele) maradványai az Ilova folyón átívelő híd után mintegy 500 méterrel, közvetlenül a falu előtt egy útkanyarban találhatók. A maradványok alapján a vár egy ovális halmon állt, amit egy vizesárok, egy külső fal, egy újabb vizesárok, egy sáncgyűrű és egy újabb vizesárok övezett. A halom, mintegy 1,5 méterrel emelkedik ki a környező terep szintjéből. Ma a legkülső sáncnak már csak az északi fele látható. A gondosan karbantartott, fenyőfákkal beültetett, kirándulóhelyként hasznosított központi halmon eredeti épületmaradványoknak már nyoma sincs.
1964 folyamán kisebb régészeti feltárásokat hajtottak végre a helyszínen. A központi halmon valamint mindkét sáncon próbaszondákat nyitottak. A szondázott helyeken háztartási eszközök maradványait, durva középkori kerámiákat, kályhacsempék, kovácsolt szögek és üvegtörmelék sokaságát találták. A régészeti anyagból a 15. év végére és a 16. század elejére vonatkozó részletesebb elemzést követően egy kályhacsempe két töredéke és egy művészien kivitelezett kerámia pohár került közzétételre. A topográfiai térkép és a légi felmérés vizsgálata megállapította, hogy a keleti oldalon létezik egy harmadik, külső árok is, amely összeköttetésben áll a vártól északra folyó Sovjak-patakkal. Ezt megerősítették 2002 tavaszán a terep újbóli régészeti bejárása során. Mindkét árok tele van vízzel, a sűrű növényzetet nem irtották ki. A belső sánc meglehetősen lapos, míg a külső nyomokban látható.
Az innen származó leletek gazdagsága, különös tekintettel a luxus kerámia csészék leleteire azt jelzi, hogy a magas méltóságok, hűbérurak állandó lakóhelye volt, akik valószínűleg a középkori Szlavónia nemességének tagjai voltak a 15. században és a 16. század első felében. Mivel történeti forrásokban nincs adat a lelőhelyről, csak további régészeti kutatások rekonstruálhatják a lelőhely funkcióját, valamint egy pontosabb időtartamot, amely alatt használatban volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Filip Škiljan Nyugat-Szlavónia kultúrtörténeti emlékeiről szóló könyvében ezt a helyet Kristályvárral (Kreštelovac) azonosítja.
- ↑ Megjegyzendő, hogy Gjuro Szabo horvát történész Diánvárát Ilova település közelébe helyezi, mások pedig az innen nyugatra fekvő Kaniška Iva határába, az Ilova-folyó mellé teszik.
Források[szerkesztés]
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Varak.hu: Sokolovac Daruvarski – Diánvára
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában Zágráb, 1920.
- Tatjana Tkalčec – Tajana Sekelj Ivančan: Primjeri nizinskih srednjovjekovnih gradišta u središnjoj Hrvatskoj – uloga vode u funkciji obrane, Hrvatske vode (časopis za vodno gospodarstvo) 12 (2004), 46; 17-27.
További információk[szerkesztés]
Darko Antolković blogja (horvátul)