Dead Kennedys

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dead Kennedys
Dead-kennedys-live.jpg
Dead Kennedys koncerten Jello Biafra
Információk
Eredet  USA
Aktív évek 1978–1986
2001–
Műfaj punk
Kiadó Cherry Red, Faulty Products, Alternative Tentacles, Manifesto Records
Tagok
Ron „Skip” Greer
East Bay Ray
D. H. Peligro
Klaus Flouride
Korábbi tagok
Jello Biafra
Brandon Cruz
Carlos Cadona
Bruce Slesinger
Jeff Penalty
Dave Scheff
Greg Reeves

A Dead Kennedys együttes weboldala

A Dead Kennedys egy San Franciscó-i hardcore punk együttes. Humorosan, komikusan támadták (támadják) a politikai bal és jobb oldal követelményeit, színleléseit. Az angol punk zenei stílust ötvözték az amerikai punk zene energiájával. A Dead Kennedys 1978-ban alakult meg, majd 8 év múlva hivatalosan 1986-ban bomlott fel, 2001-ben újra összeálltak egy új énekessel.

A történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dead Kennedys 1978 júniusában alakult meg, miután East Bay Ray (Raymond Pepperell) hirdetést tett közzé tagok íránt, mert nagy hatással volt rá egy "punk show" a The Mabuhay Gardens-ben, ami egy San Francisco-i nightclub. Ray sikeresen járt, a DK alapfelállása így nézett ki: Jello Biafra (Eric Boucher) – ének, East Bay Ray – gitár, Klaus Flouride (Geoffrey Lyall) – basszusgitár, 6025 (Carlos Cadona) – dobok. Az első demójukat ezzel a felállással vették fel. Július elején a csapat egy tapasztaltabb dobost talált, Tedet (Bruce Slesinger), ekkor 6025 távozott az együttesből, de nem sokáig, hiszen július 19-ére visszahívták mint gitárost, készülve első koncertjüket, amit a már említett San Francisco-i The Mabuhay Gardensben adtak.

Ezek után koncerteztek a környéken. A zenekar provokatív neve miatt, többször álnéven léptek fel, például „The Sharks”, „The Creamsicles” és „The Pink Twinkies”. Az eredeti nevük a közhiedelemmel szemben nem a merényletben elhunyt Kennedy testvéreket támadja, de az embereknek mégis eszébe juttatta, hogy az amerikai álom meghalt.

6025 elhagyta a csapatot 1979 márciusában. Júniusban felvették az első kislemezüket a California Über Allest, az Alternative Tentacles studiónál. Ez után folytatták egy írányadó és elsimert keleti-parti turnéval. 1980. március 25-én meginvítálták őket, hogy szerepeljenek Bay Area Music Awardson (szemben a zeneipar szidásaival), hogy adjon az eseménynek és a szervezők szavainak egy amolyan „new wave-es hitelességet”. Tipikusan bomlasztó és romlott stílusban beszélt az együttes a shown. Minden tag fehér pólóban volt, egy nagy, fekete S betűvel a közepén, és fekete nyakkendőt hordtak, ami dollárjellé alakította. Mikor az első szám (California Über Alles) a 15. másodpercnél tarthatott; Biafra megszólalt, „Állj meg! Nekünk most be kell bizonyítani, hogy mi felnőttek vagyunk. Mi nem punk rock együttes vagyunk, hanem new wave.” Valamint ezután megkezdtek egy dalt, a Pull My Strings-et, a szöveg egy része így szólt „A pöcsöm elég nagy, az agyam elég kicsi, hogy sztárt csinálj belőlem”. A dalt a The Knacknek küldték, akiknek akkoriban volt a legismertebb new wave daluk, a „My Sharona”, de ezt a számot sose vették fel stúdióban, és ez az előadás volt az első és utolsó, mikor ezt a számot játszották. Ez gúnyos, ironikus támadása volt az akkoriban alapvető zeneipar etikája ellen. Ezt a bizonyos számot feltették a Give Me Convenience or Give Me Death… albumukra. Ezek után az együttest többet nem hívták díjkiosztók fellépéseire.

1980 tavaszán felvették a Holiday in Cambodiat, majd a Fresh Fruit for Rotting Vegetables albumukat, ezzel a UK Albums Chart-on 33. helyen álltak.

Ez év decemberében Ted bejelentette, hogy el akarja hagyni a zenekart, mert építészeti karriert akar befutni, de segít mást találni a helyére. Februárban adta az utolsó koncertjét. Majd megtalálta D.H. Peligrót (Darren Henley). Biafra 2005-ös a Nardwuar the Human Serviette-nek adott nyilatkozata szerint, akkoriban East Bay Ray nagy nyomás alatt volt mikor a csapat egy része el akart fogadni egy kitüntetést a Polydor Recordstól, mert Biafra a kilépést tervezte, ha ez megtörténik.

Májusban a csapat felvette a Too Drunk to Fuckot. Ez a szám nagy vitát okozott az Egyesült Királyságban. A BBC attól tartott, hogy bekerül a Top 30-ba; elvárható lett volna, hogy a szám bekerüljön a Top of the Popsba, azonban sosem történt meg, mert a legjobb amit elért az a 31. hely volt. Az In God We Trust, Inc. (1981) és a Plastic Surgery Disasters (1982) lemezeik fejlődést mutattak a zenei stílusukban. Zenéjük egy politikai erővé vált, megmutatta magát az amerikai társadalmi és politikai élet, a vallásos jobboldal és Ronald Reagan ellen. A DK folytatta a turnéját egész Amerikában, valamint Európában és Ausztráliában az 1980-as évekig és nagy rajongótábort szereztek.

1986-os év kezdetén a Dead Kennedys elhatározta, hogy beszünteti a működését, mert új utakat akartak követni. 1986. február 21-én adták az utolsó koncertjüket. De még azon a nyáron felvették a Bedtime for Democracyt, amit novemberben adtak ki. Ez év decemberében bejelentették, hogy feloszlanak. Biafra nagy intenzitásu politikai erőkhöz csatlakozott, többször is mutatkozott a TV-ben, és felvett számos „spoken-word”(beszélt-szó) albumot. Ray, Fluoride, és Peligro szintén szóló karrierbe kezdtek.

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]