Cziáky Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cziáky Endre
Született1898. november 20.[1]
Abaújalpár[1]
Elhunyt1946. október 2. (47 évesen)[1]
Mezőzombor[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1946. október 2.)
SírhelyeMezőzombor
SablonWikidataSegítség

alsócécei Cziáky Endre (Abaújalpár, Abaúj-Torna vármegye, 1898. november 20.Mezőzombor, Zemplén vármegye, 1946. október 2.) magyar gazdálkodó, kisgazda politikus, nemzetgyűlési képviselő (1945–1946).

Élete[szerkesztés]

Hétszilvafás kisnemesi családban született, református vallásban. Apja, Cziáky Gábor gazdatiszt volt, aki az abaújalpári nagybirtok alkalmazásában állt; anyja Lakatos Rózsa. Középiskolai tanulmányait a hajdúböszörményi Bocskay István Református Gimnáziumban folytatta, érettségi vizsgáit is ott tette le. Az első világháború idején katonának sorozták be, harcolt az olasz fronton, ahol súlyos sérülést szenvedett – légnyomást kapott. Legmagasabb katonai ragja tartalékos főhadnagy volt.

Leszerelését követően jogi egyetemi tanulmányokba kezdett, de nem fejezte be azokat. 1928-ig a szüleitől örökölt, 90 katasztrális holdnyi összterjedelmű földbirtokon gazdálkodott, majd annak egy jelentős részét eladva egy kis malmot vásárolt Mezőzomborban; onnantól a malom által termelt haszon és a mintegy 20 holdnyi maradék földjén folytatott gazdálkodás eredményei biztosították családja megélhetését.

1932-ben csatlakozott a Bajcsy-Zsilinszky Endre által alapított Nemzeti Radikális Párthoz, amely az évtized vége felé beolvadt a Független Kisgazdapártba (FKGP). Utóbbiban a mezőzombori helyi szervezet elnöke lett, és részt vett az 1939. évi választás kampányában, ami után a nyíregyházi törvényszék nagy összegű pénzbüntetésre ítélte.

1944-ben Erdélyben szovjet hadifogságba esett, ahol kiütéses tífuszt kapott, és csak 1945 októberében jutott haza. Ekkor, leromlott egészségi állapota ellenére újra bekapcsolódott a politikai életbe, és az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon az FKGP listáján a Borsod-Gömör-Zemplén-Abaúj vármegyei választókerületben nemzetgyűlési képviselővé választották. Ebben az időben a párt Zemplén megyei szervezete választmányának tagja, majd alelnöke volt.

Magánélete[szerkesztés]

24 évesen kötött házasságot, felesége óvári Fodor Emma volt, akitől két lánya született, Klára (1924) és Éva (1928).

Életének 48., házasságában 24. évében hunyt el mezőzombori otthonában, hosszú szenvedés után, a hadifogságban szerzett betegsége következtében. A helyi temetőben helyezték nyugovóra október 4-én, református szertartás szerint.[2]

Társadalmi megbízatásai[szerkesztés]

  • 1945–1947 között az Országos Magyar Malomipari Szövetség választmányi tagja volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]