Csillámló tintagomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csillámló tintagomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Psathyrellaceae
Nemzetség: Coprinellus
Tudományos név
Coprinellus truncorum
(Scop.) Redhead, Vilgalys & Moncalvo (2001)
Szinonimák

Coprinus truncorum

Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillámló tintagomba témájú kategóriát.

A csillámló tintagomba (Coprinellus truncorum) a porhanyósgombafélék családjába tartozó, Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában honos, lombos fák korhadó törzsén élő, nem ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A csillámló tintagomba kalapja max. 3,5 cm magas, fiatalon tojásdad alakú és 3 cm átmérőjű; később széles-kúposan, harangszerűen vagy domborúan, 5 cm szélesen kiterül. Színe eleinte barnásokkeres, később a szélén szürkés krémszínűen kifakul. Felszínét apró fehéres vagy okkerszín szemcsék, pikkelykék borítják; ezek idővel lekopnak. Széle fiatalon behajló, később egyenes; majdnem a kalap közepéig bordázott.

Húsa vékony, törékeny; színe fehéres, kissé barnul. Szaga és íze nem jellegzetes.

Lemezei szabadon állnak. Színük fiatalon fehér, később szürkésbarna, idősen megfeketednek és nyirkos időben elfolyósodnak.

Tönkje 4-14 cm magas és 0,2-0,7 cm vastag. Töve kissé bunkósan megvastagszik, belül üregesedik. Felszíne sima vagy nagyon finoman szálas. Színe fehér.

Spórapora fekete vagy feketésbarna. Spórája tojásdad vagy ellipszis alakú, sima, mérete 6,7-9,3 x 4,7-6,4 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A kerti tintagomba, a házi tintagomba, a sereges tintagomba, a szöszös tintagomba, a sárgaszemcsés tintagomba hasonlíthat hozzá.

A csillámló tintagomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

fekete
Kalap
Lemezek
Tönk

tojásdad

vagy harang alakú

szabadon állók

csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában honos.

Lombos fák korhadó törzsén, tuskóin található meg, mindig sokadmagával, kisebb-nagyobb csoportokban; gyakran az élő fák vastag, korhadó kérgén is előfordulhat, a talajhoz közel. Nyár elejétől az első fagyokig terem.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]