Cristoph Cellarius
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cristoph Cellarius, eredeti nevén Cristoph Keller (Schmalkalden, 1638. november 22. – Halle, 1707. június 4.) német történész és nyelvész.
Életpályája [szerkesztés]
Rektor volt a weimari, zeitzi és merseburgi gimnáziumokban, később az újonnan alapított hallei egyetemen a retorika és történelem tanára lett. Nagy tevékenységet fejtett ki mind gyakorlati téren a hallei collegium politioris doctrine, egy a mai filológiai szemináriumokhoz hasonló intézményben, mind latin irók műveinek kiadása terén s a földrajz és történelem s a keleti nyelvek művelésével. A háromkötetes Historia Universalis című könyvében ő használta először a ma is használatos ókor – középkor – újkor tagolást.
Művei [szerkesztés]
- Antibarbarus latinus sive de latinitate medie et in fime etatis (Zeitz 1677)
- Historia antiqua (Zeitz 1685)
- Historia medii evi (Zeitz 1688)
- Historia nova (Halle 1696)
- Notitia orbis antiqui sive geographia plenior ab ortu rerum publicarum ad Constantinorum tempora orbis themarum faciem declarans (Lipcse 1701 és 1706).
Forrás [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
