Ugrás a tartalomhoz

Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 96)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2018. szeptember 15., 09:29-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Árván (paraméter nélkül) álló {{Személy infobox}} cseréje (WP:BÜ), apróbb javítások)
Cnaeus Domitius Ahenobarbus
Születetti. e. 139[1]
ókori Róma
Elhunyti. e. 89 (49-50 évesen)[1]
nem ismert
Állampolgárságarómai
Gyermekei
Szüleinem ismert
Cnaeus Domitius Ahenobarbus
Foglalkozása
  • ókori római politikus
  • ancient Roman military personnel
Tisztsége
  • censor
  • néptribunus
  • római szenátor (nem ismertnem ismert)
  • triumvir monetalis (i. e. 118 – i. e. 118)
  • triumvir monetalis (i. e. 116 – i. e. 115)
  • consul (i. e. 96 – i. e. 96)
SablonWikidataSegítség

Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 2. századKr. e. 1. század) római politikus, az előkelő, plebeius származású Domitia gens Ahenobarbus-ágához tartozott. Édesapja, szintén Cnaeus, Kr. e. 122-ben consul volt. Fivére, Lucius szintén elérte ezt a rangot.

Kr. e. 104-ben, Caius Marius második consuli évében Cnaeust néptribunussá választották. Amikor a pontifexi collegium nem volt hajlandó a tagjai közé választani elhunyt apja helyére, törvényt szavaztatott meg (lex Domitia), amelynek értelmében a papi testület tagságának megválasztása ezentúl a népgyűlés feladata lett. Hálából a nép megválasztotta pontifex maximusnak, azaz a legfőbb papnak. Tribunatusa alatt és később számos pert indított politikai ellenfelei, így Junius Silanus és Aemilius Scaurus ellen is.

Kr. e. 96-ban Caius Cassius consultársa lett, és a híres szónokkal, Lucius Licinius Crassusszal közösen töltötte be a censori rangot Kr. e. 92-ben. Egyetlen kérdésben értettek egyet, éspedig abban, hogy be kell záratni a latin retorikai iskolákat – egyébiránt sokáig emlegették vitáikat. Ahenobarbus ugyanis a régi, puritán erkölcsiség őre volt, míg Crassus igencsak pompakedvelő és művészetpártoló hírében állott. Crassus egy alkalommal állítólag így jellemezte kollégáját, utalva az Ahenobarbusoknak nevet adó jellegzetes vörös arcszőrzetre: „nem csoda, hogy egy olyan embernek rézből van a szakálla, akinek a szája vas és a szíve ólom”. Cicero szerint nem voltak kiemelkedő szónoki képességei, de elég jól beszélt, hogy rangját megtarthassa.


Elődei:
Cnaeus Cornelius Lentulus
és
Publius Licinius Crassus
Consul
i. e. 96
SPQR
Utódai:
Lucius Licinius Crassus
és
Quintus Mucius Scaevola Pontifex

Források

  1. a b Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)