Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 96)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 2. századKr. e. 1. század) római politikus, az előkelő, plebeius származású Domitia gens Ahenobarbus-ágához tartozott. Édesapja, szintén Cnaeus, Kr. e. 122-ben consul volt. Fivére, Lucius szintén elérte ezt a rangot.

Kr. e. 104-ben, Caius Marius második consuli évében Cnaeust néptribunussá választották. Amikor a pontifexi collegium nem volt hajlandó a tagjai közé választani elhunyt apja helyére, törvényt szavaztatott meg (lex Domitia), amelynek értelmében a papi testület tagságának megválasztása ezentúl a népgyűlés feladata lett. Hálából a nép megválasztotta pontifex maximusnak, azaz a legfőbb papnak. Tribunatusa alatt és később számos pert indított politikai ellenfelei, így Junius Silanus és Aemilius Scaurus ellen is.

Kr. e. 96-ban Caius Cassius consultársa lett, és a híres szónokkal, Lucius Licinius Crassusszal közösen töltötte be a censori rangot Kr. e. 92-ben. Egyetlen kérdésben értettek egyet, éspedig abban, hogy be kell záratni a latin retorikai iskolákat – egyébiránt sokáig emlegették vitáikat. Ahenobarbus ugyanis a régi, puritán erkölcsiség őre volt, míg Crassus igencsak pompakedvelő és művészetpártoló hírében állott. Crassus egy alkalommal állítólag így jellemezte kollégáját, utalva az Ahenobarbusoknak nevet adó jellegzetes vörös arcszőrzetre: „nem csoda, hogy egy olyan embernek rézből van a szakálla, akinek a szája vas és a szíve ólom”. Cicero szerint nem voltak kiemelkedő szónoki képességei, de elég jól beszélt, hogy rangját megtarthassa.


Elődei:
Cnaeus Cornelius Lentulus
és
Publius Licinius Crassus
Consul
i. e. 96
Kollégája:
Caius Cassius Longinus
SPQR
Utódai:
Lucius Licinius Crassus
és
Quintus Mucius Scaevola Pontifex

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]