Chlamydogobius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Chlamydogobius
Chlamydogobius eremius
Chlamydogobius eremius
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Gobionellinae
Pezold, 1993
Nem: Chlamydogobius
Whitley, 1930
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Chlamydogobius témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chlamydogobius témájú kategóriát.

A Chlamydogobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobionellinae alcsaládjába tartozó nem.

Élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chlamydogobius nemhez tartozó halfajok Közép-Ausztrália sivatagos vidékein élnek. Itt a sivatagi környezetet helyenként artézi források teszik élhetővé. Az Eyre-tó gyűjtőterületén artézi források által táplált vizekben honos. A sivatagi területen a nappalok igen forróak, amelyek erősen felmelegítik a vizeket, és a párolgás miatt a sókoncentrátum jelentősen megnő. A folyamatos napsütésnek kitett vízfelületek erősen algásodnak. Éjszaka a sivatagban erősen lehűl a hőmérséklet és az itt lévő vizek is lehűlnek. A sivatagi gébek kitűnően alkalmazkodtak ezekhez a feltételekhez, igazi túlélő bajnokok. Kitűnően viselik a víz paramétereinek így a – só, hőmérséklet(5-41 fok), oldott oxigén – változásait. Igazi túlélőként speciális technikákat fejlesztetekt ki. Ha túl kevés az oxigén az algaszőnyeg felett úszva, az algák által kibocsátott oxigéndús vízben próbálnak ’levegőt’ venni. Nappal a forróságban kövek alá bújnak, de szükség esetén a homokos aljzatba ássák be magukat.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporodásuk a többi gébféléhez hasonlatos, a hím megtisztít egy sziklarepedést majd revírt tart a nősténynek és bekergeti a sziklahasadékba ahol az lerakja 50-250 ikráit ezek általában 15-17 nap múlva kelnek ki, a hím agresszívan őrzi őket.

Táplálkozásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg növényi anyagokkal táplálkozik, de megeszi az alsóbbrendű rákokat, kishalakat, férgeket is egyszóval mindenevő.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe az alábbi 6 faj tartozik:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]