Castiglione László

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Castiglione László
Született1927. november 14.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1984. április 2. (56 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Házastársa
Foglalkozása
  • régész
  • művészettörténész
  • történész
  • egyiptológus
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1949)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (3/2-4-39)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Dr. Castiglione László (Budapest, 1927. november 14. – Budapest, 1984. április 2.) magyar régész, művészettörténész, a történelem-tudományok kandidátusa (1961) a történelem-tudományok doktora (1975).

Életpályája és munkássága[szerkesztés]

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett klasszikus archaeológiai tanulmányokat 1945–1949 között. 1949–1957 között a Szépművészeti Múzeum Antik osztályának tudományos munkatársa, 1957–1958 között osztályvezetője volt. 1953–1954 között a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya főelőadója volt. 1956–1960 között az MTA–TMB önálló aspiránsa volt. 1958-ban alapító tagja a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutató Csoportjának. 1960–1963 között a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya régészeti és művészettörténeti referenseként dolgozott. 1963–1964 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának tudományos munkatársaként tevékenykedett. 1964-ben a núbiai Abdallah Nirqiben az UNESCO keretében folyó ásatások vezetője volt. 1964–1980 között a Régészeti Intézet igazgató-helyettese volt. 1968–1984 között szerkesztette az Acta Archaeologiát, alapítója és kiadója volt az intézet tudományos folyóiratainak. 1980–1984 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója volt.

1954-től a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság, valamint az Ókortudományi Társaság választmányi tagja volt. 1958-tól a Nemzetközi Klasszika-archeológiai Társaság tagja volt. 1960-tól a Nemzetközi Papírológiai Társaság tagja volt. 1963-tól tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának. 1970-től volt a tagja a Nemzetközi Núbiológiai Társaságnak. 1971-től a Német Régészeti Intézet levelező tagja volt.

Tanulmányútjain bejárta Európa nagy gyűjteményeit, hosszabb időt töltött Egyiptomban. Fő kutatási területe a görög és római kor művészet-, társadalom- és vallástörténete volt. Egyiptom kultúrájának egyik legkitűnőbb, nemzetközileg elismert szakembere volt. E tárgykörben hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg tanulmányai. Tudományos eredményei nemcsak a klasszikus régészet, hanem az ókortudomány határterületeinek kutatása szempontjából is alapvető fontosságúak. Számos hazai és külföldi tudományos társaság tagja volt.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Castiglione László (1895–1984) és Bozóky Erzsébet pedagógusok voltak. 1951–1954 között Kováts Valéria (1925–2017) régész volt a felesége. Második felesége Varga Edith (1931–2020) egyiptológus, muzeológus volt. Egy fia született: Tamás (1968–1991).

Művei[szerkesztés]

  • A rabszolgatartó társadalmak művészete (Művészettörténeti Kiskönyvtár. 2. Budapest, 1952)
  • Művészettörténet a Népművelési Gimnázium számára. Ókor. (Budapest, 1953)
  • Az archaeologia fogalma és helyzete a tudományok rendszerében (Budapest, 1954)
  • Az egyiptomi kultuszok császárkori ábrázolásaihoz. A praenestei mozaik (Antik Tanulmányok, 1955)
  • A hellenisztikus Sarapis-kultusz és ábrázolás kialakulása. Kandidátusi értekezés (Budapest, 1960)
  • A római köztársaságkor művészete (Budapest, 1961)
  • Görög művészet (Budapest, 1961, 1968)
  • A római császárkor művészete (Budapest, 1962)
  • A soproni Silvanus-oltár hátoldalának ábrázolásához. – A korai szinkretizmus kérdéséhez (Antik Tanulmányok, 1962)
  • A magyar régészettudomány időszerű elméleti és módszertani problémái (MTA II. Osztálya Közleményei, 1963)
  • Abdallah Nirqi, 1964. Az MTA núbiai expedíciójának ásatása (Magyar Tudomány, 1965)
  • Egy ismeretlen egyiptomi kultusz-szokás (Antik Tanulmányok, 1966)
  • A régi Róma aranykora (Maróti Egonnal, Horváth István Károllyal. 24 táblával, 2 kihajtható térképpel) (Európa nagy korszakai. Budapest, 1967)
  • Núbia, a középkori művészet új tartománya (Művészet, 1968)
  • Az amerikai régészet antropológiai irányzatáról (Antik Tanulmányok, 1971)
  • Az ókor nagyjai (Budapest, 1971, 1984)
  • Római művészet (Budapest, 1971, 1978)
  • Pompeji (Budapest, 1973)
  • A római művészet világa (Budapest, 1974)
  • Pompeji szobrászatához a colonia alapításának idejében (Antik Tanulmányok, 1974; németül: 1975)
  • A római művészet kialakulásának társadalmi és ideológiai mozgatói. Doktori értekezés (Budapest, 1974)
  • Pompeji Herculaneum (Budapest, 1979)
  • Hellénisztikus művészet (Budapest, 1980, 2. kiadás: 1996)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Török László: Castiglione László (Archaeológiai Értesítő, 1984)
  • Szilágyi János György: Antik Tanulmányok (1984. 2. sz.)
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Halálhír (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1984. április 7.)
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. ISBN 963-85773-0-4  
  • Révai új lexikona IV. (Bűn–Cyt). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. ISBN 963-901-593-8  
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Castiglione_László&oldid=22731251”