Campbelliták
A campbelliták [1] vagy Campbell-mozgalom vagy más néven Krisztus tanítványai (Disciples of Christ) vagy Krisztus Egyházai a 19. század elején, a második nagy ébredés idején keletkezett vallási csoport, Alexander Campbell (1788–1866) követői.
Történet
Campbell atyjával együtt 1809-ben került Írországból Amerikába, s Pennsylvániában volt presbiteriánus lelkész.[2] Atyja (Thomas) meghasonlott a gyülekezettel, mert felállította azt az elvet: „Ha az írás beszél, akkor mi is beszélünk, ha az írás hallgat, mi is hallgatunk”. Ez itt annyit jelentett, hogy a gyermekkeresztség érvénytelen. A két Campbell ötödmagával újra megkeresztelkedett és belépett egy baptista gyülekezetbe. Később az ifjabb Campbell a baptisták több szokását helytelenítette.[2]
Elutasított minden hitvallási formulát, meggyőződése volt ugyanis, hogy a kereszténység nem kíván mást, mint Krisztus személyes megvallását a keresztségben.[1]
Hitvallást ugyan nem készített, de nézeteinek alaptételei mégis megállapíthatók. Három alapelve van [2]:
- A Szentlélek nem közvetlenül, hanem a szentíráson keresztül nyilvánul meg.
- Az újjászületés addig nem teljes, míg a bemerítkezés meg nem történt.
- A keresztség lemossa a bűnöket.
1826-ban új bibliafordítást adott ki és a következő évben a hívei külön is szerveződtek.[2] 1832-ben egyesültek a Stone-mozgalom híveivel és létrehozták a restaurációs mozgalmat.
Kapcsolódó cikk
Hivatkozások