Caius Iulius Hyginus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Klaci0327 (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 16., 03:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (a „Modifier Letter Triangular Colon” karakterek kettőspontra cserélése)
Hyginus
Élete
Születési névCaius Iulius Hyginus
SzületettKr. e. 60
Hispania
ElhunytKr. u. 17
Róma
Nemzetiségrómai
Pályafutása
Fontosabb műveiGenealogiae
Poeticon astronomicon

Caius Iulius Hyginus, gyakorta röviden csak Hyginus (Kr. e. 60 körül – Kr. u. 17), római író.

Hyginus Hispániában (vagy talán Alexandriában) született Kr. e. 60 körül és Kr. u. 17-ben halt meg, feltehetőleg Rómában. Augustus császár szabadosa (libertusa) és könyvtárosa volt. Grammatikával és régiségtannal foglalkozott, de e tárgyú műveiből a címeken kívül semmi nem maradt fenn. Neve alatt két munka maradt ránk, ám a nyelvük alapján ezek valószínűleg legalább 100 évvel későbbi, Traianus császár vagy talán az Antoninusok korában keletkezett szövegek. Lehetséges, hogy a Hyginusnak tulajdonított szövegek az eredeti művek kivonatai, vagy egy másik Hyginus művei. A Hyginusnak tulajdonított egyik munka egy mitológiai kézikönyv, melynek címe „Genealogiae” (Leszármazások) volt. Ez nyomtatásban először 1535-ben jelent meg „Fabulae” (Mesék) címmel, ma is e címen közismert. Első részében istenek és héroszok családfáit tartalmazza, majd 277 rövid mitológiai történet következik. A szerző görög források (Apollodórosz) alapján dolgozott. A műből már Kr. u. 207-ben készült görög fordítás, melynek egy része maradt csak ránk. A mű a késő ókor és a középkor számára a mitológiai ismeretek egyik fő forrása volt. Másik műve asztrológiai-mitológiai kompendium. Ennek eredeti címét nem ismerjük, az 1482-es velencei kiadás nyomán „Poeticon astronomicon” (Költői csillagászat) néven vált ismertté, az újkori szövegkiadások Astronomica ill. De astronomia néven futnak (további címváltozatok: Poetica astronomica, De astrologia). A művet egy Marcus Fabiusnak szóló ajánlás vezeti be, a címzett mögött a filológia Quintilianust sejti. E műnek az Eratoszthenésznek tulajdonított, valójában egy Pszeudo-Eratoszthenész nevű szerző „Kataszteriszmoi” (Csillagállások) című, a csillagok és csillagzatok mitikus eredetét fejtegető, feltehetően a Kr.u. 1. században keletkezett szöveg volt a forrása.

Kiadások: Fabulae, M. Schmidt, (1872), De astronomia, B. Bunte (1875), Astronomica, A. Le Boeuffl, (1983). De C. Julii Hygini, Augusti Liberti, Vita et Scriptis, Bunte (1846).

Források

Kapcsolódó irodalom

  • Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 155–156. o.