Caius Claudius Marcellus (Kr. e. 49)

Caius Claudius Marcellus
Született	i. e. 1. század ókori Róma
Elhunyt	i. e. 1. század i. e. 44 nem ismert
Állampolgársága	római
Szülei	nem ismert Marcus Claudius Marcellus
Foglalkozása	ókori római politikus ancient Roman military personnel
Tisztsége	római szenátor (nem ismert – nem ismert) consul (i. e. 49 – i. e. 49) moneyer (i. e. 49 – i. e. 49)
Sablon • Wikidata • Segítség

Caius Claudius Marcellus római politikus, katonatiszt. A plebejus Claudiusok közé tartozott, fivére, Marcus Kr. e. 51-ben, unokatestvére, a hasonló nevű Caius pedig Kr. e. 50-ben volt consul.

Életéről nem sokat tudunk consullá választásáig, amit állítólag deklarált Caesar-ellenességével érdemelt ki. Mivel hasonnevű unokatestvérét követte a consuli rangban, nem csoda, hogy többször összekeverik őket. Sok esetben nem is eldönthető, hogy melyikükről van szó. Beiktatásuk idején a krízis kitörése rohamosan közeledett: ő és kollégája, Lucius Cornelius Lentulus Crus még hivatalba lépésük előtt támogatták unokatestvérét abban, hogy törvénytelenül – senatusi felhatalmazás nélkül – Pompeiusra ruházza a római hadsereg főparancsnokságát.

Mindjárt consulságának első napján, Kr. e. 49. január 1-jén javaslatot tett az akkor épp Ravenna városában tartózkodó Caesar elleni fellépésre. A kialakuló vitában, amely végül a polgárháború kitöréséhez vezetett, nem volt hangadó egyik oldalon sem. Valószínűsíthető, hogy Marcellus nem volt nagy formátumú politikus, pusztán a szélsőségesebb pompeianusok használták eszközükként.

Amikor Caesar betört Itália földjére, Lentulushoz csatlakozva elhagyta Rómát. Marcellus először Capuába ment, majd Pompeius legióinak egy része élén átkelt Dyrrachiumba. Kr. e. 48-ban hallunk róla utoljára: Pompeius flottájának egyik tisztje volt. Elképzelhető, hogy meghalt a polgárháborúban. Utódairól nem tudunk.

Források

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).

Elődei:
Lucius Aemilius Lepidus Paullus
és
Caius Claudius Marcellus

Consul
Kr. e. 49

Utódai:
Caius Iulius Caesar
és
Publius Servilius Vatia Isauricus