Bűzös holyva

Bűzös holyva
Bűzös holyva (Ocypus olens) Németországi egyede
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Staphyliniformia Öregcsalád: Holyvaszerűek (Staphylinoidea) Család: Holyvafélék (Staphylinidae) Alcsalád: Igaziholyvaformák (Staphylininae) Nemzetség: Staphylinini Alnemzetség: Staphylinina Nem: Ocypus Samouelle, 1819 Faj: O. olens
Tudományos név
Ocypus olens (O. F. Müller, 1764)
Szinonimák
Goerius macrocephalus (Stephens, 1832) Ocypus fulvopilosus (Fiori, 1894) Ocypus meridionalis (Fiori, 1894) Staphylinus major (De Geer, 1774) Staphylinus olens (O. Müller, 1764) Staphylinus unicolor (Herbst, 1784)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bűzös holyva témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bűzös holyva témájú médiaállományokat és Bűzös holyva témájú kategóriát.

A bűzös holyva (Ocypus olens) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a holyvafélék (Staphylinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A bűzös holyva elterjedési területe egész Európa. Magyarországon a nagy testű holyvák közül az egyik leggyakoribb faj.

Megjelenése

A bűzös holyva 22-32 milliméter hosszú, fénytelen fekete színű rovar; a legnagyobb termetű magyarországi holyvafaj. A holyvafélék családjának tipikus képviselője: rövid szárnyfedőiről könnyen felismerhető. Alatta művészien összehajtogatott hártyás szárnyak helyezkednek el. Tud repülni, de ezt ritkán teszi.

A többi, hozzá hasonló nagy termetű holyvafajtól a következő bélyegek alapján választhatjuk el:

• előtorának oldalpereme oldalnézetben lehajló szegélyként látható, legalább az előtor hátulsó két harmadában,
• fejét és előtorát testhez simuló, finom alapszőrzet borítja,
• teste sötét, fémfény előfordulhat; a potrohon sincsen eltérő színű szőrfolt,
• ajaktapogatójának utolsó íze megnyúlt, orsó alakú,
• rágója széles és zömök, belső élén egy nagyobb és egy kisebb fogacska látható,
• feje négyszögletes,
• elülső lábszárán tövisek vannak,
• szárnyfedőjének hossza kb. megegyezik az előtor hosszával,
• potroha ötödik szabadon álló hátlemezét hátul vékony, világos hártya szegélyezi.

Lárvája szintén ragadozó

Életmódja

A bűzös holyva Magyarországon leginkább a hegy- és dombvidékek erdős, bokros helyein honos. Nappal kövek alatt vagy az avarban találjuk meg. Éjszaka aktív, bár párás, borús időben néha nappal is látható. Lakott településeken, városias környezetben is gyakran előfordul. Ragadozó életmódot folytat, apró állatokkal táplálkozik. Ha fenyegetve érzi magát, potrohát felhajlítja, és kitüremíti fehér mirigyeit, melyekből riasztó szagú (az emberi orr számára némiképp gyümölcsillatú) váladékot bocsát ki. Ilyenkor félelmetesnek látszik, de az emberre teljesen ártalmatlan (ha megfogják, természetesen harapni próbál).

Lárvája szintén éjszakai életmódú ragadozó, avarban, kövek alatt bújik meg.

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a pannon régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp., 2009.
• Freude, Harde, Lohse: Die Käfer Mitteleuropas. Band 4 - Staphylinidae I. Goecke & Evers Verlag, Krefeld. 1964.
• Catalog of the Staphylinidae 1758 to the end of the second millennium.
• Ádám László, Hegyessy Gábor: Adatok a Zempléni-hegység, a Hernád-völgy, a Bodrogköz, a Rétköz és a Taktaköz holyvafaunájához (Coleoptera) in A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum Füzetei V. Kazinczy Ferenc Múzeum. Sátoraljaújhely. 2001. [1]
• Tóth László: Holyvák VII. – Staphylinidae VII. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.