Bónis Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bónis Éva
Született1919. január 20.
Budapest
Elhunyt1999. február 12. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásarégész,
egyetemi tanár
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1942–, doktorátus)
KitüntetéseiMóra Ferenc-emlékérem (1976)
SablonWikidataSegítség

Bónis Éva (Budapest, 1919. január 20.Budapest, 1999. február 12.) régész, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Bónis Pál. Apai nagyanyja Edvi Illés Auguszta, Edvi Illés Károly büntetőjogász akadémikus húga. 1944-ben kötött házasságot. Fia Baranyai Zsolt (1948–1978) matematikus.

1937-ben a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. A történettudományok kandidátusa fokozatot 1968-ban nyerte el, kandidátusi értekezésének címe: A gellérthegy – tabáni késővaskori telep, mely 1969-ben németül is megjelent. A Magyar Tudományos Akadémián a történettudományok doktora 1988-ban, a pannóniai agyagművesség termelési központjairól írt doktori értekezésével.

Munkássága[szerkesztés]

Bónis Éva a Fővárosi Múzeumok Régészeti Intézetében kezd dolgozni (1940–1951). A Magyar Nemzeti Múzeumba 1951-ben kerül, ahol először tudományos munkatárs, majd az Adattár osztályvezetője (1955–1956). 1956-1962 között tudományos főmunkatárs, 1962-1987 között a Római Gyűjtemény vezetője.

1962-től az ELTE Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékén oktat, 1981-től annak címzetes egyetemi docense, később címzetes egyetemi tanár.

Magyar és külföldi tudományos társaságok tagja: 1973-tól az MTA Régészeti Bizottság Ókori Albizottságnak, 1966-tól a Német, 1975-től a bécsi Régészeti Intézetnek. A Római Kerámiakutatók Nemzetközi Egyesületének (Rei Cretariae Romanae Fautores) tagja 1957-től.

Az Archaeologiai Értesítő szerkesztője és a szerkesztőbizottság tagja (1949–1992).

Elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. A Terra Sigillátákon kívül. Egyetemi doktori értekezés is. Budapest, 1942.
  • Üvegtechnikát utánzó poharak Aquincumban. Budapest Régiségei, 1943.
  • Későrómai üvegleletek Aquincumban. Budapest Régiségei, 1945.
  • A Bécsi úti kora római temető agyagedényei. Antiquitas Hungarica, 1947.
  • Das frühröhmische Lager und die Wohnsiedlung von Adony. Társszerző Barkóczi László. Acta Archaeologica, 1954.
  • Archäologische Funde in Ungarn. Die Kelten. Budapest, 1956.
  • Császárkori halomsíros temetkezés Iváncon. Folia Archaeologica, 1958.
  • Magyarország népeinek története a honfoglalás koráig. Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításához. Társszerző. Budapest, 1962 (németül is megjelent).
  • A gellérthegy – tabáni késővaskori telep. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1964. németül: 1969.
  • A brigetiói sávos kerámia. Folia Archaeologica, 1970.
  • Recent Results of Celtic Investigations in Hungary. Acta Archaeologica, 1972.
  • A brigetiói katonaváros fazekastelepei. Folia Archaeologica, 1975.
  • Pannoniai edényégető kemencék. In: Iparrégészet Magyarországon. Veszprém, 1980.
  • The Archaeology of Roman Pannonia. Budapest, 1980.
  • A pannoniai agyagművesség termelési központjai. MTA Doktori értekezés. Budapest, 1987.
  • Fazekastelep az aquincumi polgárváros déli falánál, a Schütz-vendéglő mellett. Budapest Régiségei, 1993.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]