Boszorkányseprű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taphrina betulina gomba okozta boszorkányseprűk molyhos nyíren
Boszorkányseprű amerikai selyemfenyőn

A boszorkányseprű (vagy bábaseprő[1]) fás szárú növények, tipikusan fák betegsége vagy elváltozása, ami a növény természetes szerkezetének megváltozásával jár. Egy pontból hajtások sűrű tömege ágazik ki (bokros sarjadzás); általában a hajtások rövidebbek, a levelek kisebbek, zsúfoltabbak mint a fa egészséges részén. A létrejött struktúra seprűre vagy madárfészekre emlékeztet.

Okozója a Taphrina cerasi (Fuck.) Sad. és a Taphrina insititiae (Sadeb.) Johans gombák. A megtelepedés helyén a gally megvastagszik, majd az általuk kibocsátott mérgező ingeranyagok hatására alakul ki a jellegzetes képződmény. A kórokozó a micelliumaival (a gomba tenyésztestét felépítő sejtfonalak szövedéke) telel át. A fertőzés a rügyeken keresztül a leveleken megjelenő liszt szerű bevonatból képződő aszkospórákkal történik. Jellegzetes szénaillata a gomba által termelt kumarin szerű anyagtól származik.[1]

Egy példa erre a torzulásra, amikor a citokinin fitohormon avatkozik be egy auxin-szabályozott rügy fejlődésébe. Általában az auxin megakadályozza, hogy a másodlagos, harmadlagos stb. csúcsok túl nagyra nőjenek, de a citokinin feloldja ezt a gátló hatást, így a csúcsok boszorkányseprűvé fejlődhetnek.

A boszorkányseprű növekedése több évig is eltarthat. Sokfajta élőlény kiválthatja őket, pl. gombák, rovarok, fagyöngy vagy Arceuthobium, atkák, fonálférgek, fitoplazmák vagy vírusok.[2] Néha az emberi tényező is szerepet kap, például a fa nem megfelelő metszése után az fogékonyabbá válhat a betegségre.

A boszorkányseprűket különböző állatok fészkelésre is felhasználják, köztük pl. az északi repülőmókus (Glaucomys sabrinus) is.[3]

A dísznövénykertészetben is hasznosítják de a mutáció hatása nem tartós, és a hajtás egy idő után „visszamutál” az eredeti habitusra. Dugványozással vagy oltással elszaporítva számos dekoratív, kerti változatot hoztak már létre. Ilyen a törpe növekedésű fenyőfajták legnagyobb része. Az eredeti habitus visszaállására példa egy - Bánó István által szelektált - törpe lucfajta (Picea abies ’Kámoni’).[4]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A csillagászatban a Fátyol-köd nyugati részének (NGC 6960) neve Boszorkányseprű-köd (Witch's Broom Nebula).
  • Bonszaioknál stílusjelzőként használják (Hokidachi: Bábaseprű, boszorkányseprű stílus).[5]
  • Német nyelvterületen a fagyöngy népi megnevezése is ez (Hexenbesen).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Kertészeti lexikon (szerk.:Muraközy Tamás) - Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963. ISSN 0006-8144
  2. Book of the British Countryside. Pub. London : Drive Publications, (1973). p. 519.
  3. Alaska Department of Fish and Game: Northern Flying Squirrel
  4. Mátyás Csaba: Erdészeti - természetvédelmi genetika 5. Természetes szelekció, alkalmazkodás, Mezőgazda Kiadó - ISBN 963 9358 81 9
  5. Bonsai Galéria Annavölgy Stílusok: Ágrendszer szerint (hozzáférés: 2014. ápr. 8.)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Witch's broom című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boszorkányseprű témájú médiaállományokat.