Ugrás a tartalomhoz

Borágófélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Ahmad252 (vitalap | szerkesztései) 2019. december 23., 15:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ((GR) File renamed: File:Noveny17.jpgFile:Boraginales - Myosotis arvensis - 2.jpg Criterion 1 (original uploader’s request))
Borágófélék
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Lamiids
Rend: Borágóvirágúak (Boraginales)
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Jussieu
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Borágófélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borágófélék témájú kategóriát.

Parlagi nefelejcs (Myosotis arvensis)

A borágófélék vagy érdeslevelűek (Boraginaceae) a valódi kétszikűek (eudicots) asterids kládjába, annak euasterids I csoportjába tartozó, a pontos rendszertani viszonyok tisztázásáig saját rendbe sorolt család. Körülbelül 100 nemzetség 2000 faja tartozik ide. Magyarországon kicsit több mint 40 faj őshonos.

Elterjedésük

A család főleg a mérsékelt és a szubtrópusi zónában elterjedt. A mérsékelt övben zömében lágyszárúak, a szubtrópusi zónában némileg magasabb a fássszárúak aránya.

Megjelenésük, felépítésük

Leveleik

Kevés kivételtől eltekintve a családban a levelek, sőt az egész növény kovásodott szőröktől érdes, gyakran szúrós. A levelek általában ép szélűek, szórt állásúak. Epidermiszükben szőlőfürtszerű mészkiválásokat, úgynevezett cisztolitokat halmoznak fel.

Virágaik

A virágok szerkezete a családon belül elég egyöntetű. A virág hímnős, javarészt sugaras, olykor kétoldali szimmetriájú. A csészelevelek száma 5, nincsenek összenőve. A szirmok száma is 5, ezek egymással és a porzókkal is összenőttek. A termő két, szintén összenőtt termőlevélből áll. A magház felső állású.

Termésük

Négy, ritkábban két makkocska.

Rendszerezésük

APG

Az APG III-rendszer a valódi kétszikűek (eudicots) euasterids I kládjába helyezi a csoportot rendbe nem besorolt, illetve bizonytalan besorolású családként. Az APG IV-rendszer saját, egyetlen családból álló rendbe sorolja a Boraginaceae s.l.-t, ami a következőkből áll: Boraginaceae s.s., Codonaceae, Cordiaceae, Ehretiaceae, Lennoaceae, Wellstediaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és a Nama L. klád.

Cronquist

Cronquist[1] rendszere az Asteridae alosztály Lamiales rendjébe, Tahtadzsjan[2] a Lamiidae alosztály Boraginales rendjébe sorolja a családot.

Néhány újabb osztályozás a Boraginaceae-t a következő családokra bontja fel: Boraginaceae s.s., Cordiaceae, Ehretiaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és Lennoaceae.

Más, elterjedtebb rendszerek a fentieket alcsaládként kezelik a Boraginaceae családon belül, az alábbiak szerint:

Nemzetségek

Magyarországon is előforduló nemzetségek

kunkor (Heliotropium), békaszem (Omphalodes), ebnyelvűfű (Cynoglossum), koldustetű (Lappula), magiszák (Asperugo), nadálytő (Symphytum), atracél (Anchusa), farkasszem (Lycopsis vagy Anchusa), apácavirág (Nonea), báránypirosító (Alkanna), tüdőfű (Pulmonaria), nefelejcs (Myosotis), gyöngyköles (Lithospermum), Buglossoides, vértő (Onosma), szeplőlapu (Cerinthe), kígyószisz (Echium)

További nemzetségek

Actinocarya, Adelocaryum, Afrotysonia, Amblynotus, Amphibologyne, Amsinckia, Ancistrocarya, Anoplocaryum, Antiotrema, Antiphytum, Arnebia, Auxemma, Borago, Bothriospermum, Brachybotrys, Brunnera, Caccinia, Carmona, Chionocharis, Choriantha, Craniospermum, Cryptantha, Cynoglossopsis, Cynoglottis, Cysostemon, Dasynotus, Decalepidanthus, Echiochilon, Echiostachys, Elizaldia, Embadium, Eritrichium, Gastrocotyle, Gyrocaryum, Hackelia, Halacsya, Heliocarya, Heterocaryum, Huynhia, Ivanjohnstonia, Ixorhea, Lacaitaea, Lasiarrhenum, Lasiocaryum, Lepechiniella, Lepidocordia, Lindelophia, Lithodora, Lobostemon, Macromeria, Maharanga, Mairetis, Mattiastrum, Kékharang, Metaeritrichium, Microcaryum, Microula, Mimophytum, Moltkia, Moltkiopsis, Moritzia, Myosotidium, Neatostema, Nesocaryum, Nogalia, Nomosa, Ogastemma, Omphalolappula, Omphalotrigonotis, Onosmodium, Oxyosmyles, Paracaryum, Pardoglossum, Patagonula, Pectocarya, Pentaglottis sempervirens, Perittostema, Plagiobothrys, Pseudomertensia, Psilolaemus, Pteleocarpa, Rindera, Rochefortia, Rochelia, Rotula, Saccellium, Scapicephalus, Selkirkia, Sericostoma, Sinojohnstonia, Solenanthus, Stenosolenium, Stephanocaryum, Suchtelenia,Thaumatocaryum, Thyrocarpus,Tianschaniella, Tiquilia, Tournefortia, Trachelanthus, Trachystemon, Trichodesma, Trigonocaryum, Trigonotis, Ulugbekia, Valentiniella

Jegyzetek

Források

  • Uránia növényvilág – Gondolat kiadó, 1980
  • Molnár V. Attila: Kétszikűek III., ÉlőVilág könyvtár – Kossuth kiadó, 2006