Borsfa (növénynemzetség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Borsfa
Perui borsfa (Maui, Kula)
Perui borsfa (Maui, Kula)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szömörcefélék (Anacardiaceae)
Nemzetség: Borsfa (Schinus)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Borsfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borsfa témájú kategóriát.

A borsfa (Schinus) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szömörcefélék (Anacardiaceae) családjának egy nemzetsége.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikából származik, de az egyes fajokat fűszer-, illetve dísznövényként több, trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú vidéken is meghonosították, így például:

a Mediterráneumban.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termései körülbelül 4 mm-es, gömbölyű, egymagvas, vékony csonthéjú bogyók. A bogyókban viszonylag sok a cukor (amitől édeskések) és 3-5% az illóolaj (amitől aromásak). Terpéntartalmuk miatt ízük a borókabogyóéra emlékeztet.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyáltalán nem fagytűrő, már a 10°C alatti hőmérsékletet is rosszul viseli.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érett bogyókat megszárítják és sólében áztatják. A piros borsfa (brazíliai borsfa) és a perui borsfa termése a rózsabors, amit elsősorban ételek díszítésére használnak: a szárított bogyókat összekeverik egyéb borsfajtákkal, és átlátszó borsőrlőben ékítik velük az asztalt. Fűszerként nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja, a rózsapiros szemek íze nagyon gyenge. Túlzott fogyasztásuk némelyeknek légzési nehézséget okozhat, illetve irritálhatja a nyálkahártyát. Nagyobb mennyiségben az emésztőrendszerben émelygéssel és hányással járó gyulladást okozhat.

A Chilében honos Schinus dependens és Schinus latifolius az arrafelé fölöttébb kedvelt chicha nevű ital alapanyaga.

Főképp a piros és a perui borsfát dísznövényként is gyakran ültetik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]