Perui borsfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Perui borsfa
Gavaran.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szömörcefélék (Anacardiaceae)
Nemzetség: Borsfa (Schinus)
Faj: Perui borsfa (S. molle)
Tudományos név
Schinus molle
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Perui borsfa témájú kategóriát.

Perui borsfa lombja érett gyümölcsökkel

A perui borsfa (Schinus molle) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szömörcefélék (Anacardiaceae) családjának egyik faja. Rendszertanilag nem rokona a borsnak (Pepper nigrum).

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikából származik. Nemcsak Peruban honos, de nő a kontinens minden, trópusi éghajlatú részén Argentínától Mexikóig. Mexikóban az északnyugati államok és a Yucatán-félsziget kivételével szinte minden állam területén megtalálható.[1] Fűszer-, illetve dísznövényként több, trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú vidékre is betelepítették, így például:

Madeirán a sziget déli partján ültetik dísznövényként a tengerparti sávban, mintegy 400 m magasságig, leginkább Funchalban, ahol több parkban és kertben is megtalálható — a Szent Katalin parkban több változata is.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjából 8 m magasra növő fa. Lecsüngő ágai a szomorúfűzre emlékeztetnek. Letört hajtásai, elmorzsolt levelei egyaránt a borséra emlékeztető illatot árasztanak. Jelentéktelen külsejű virágai fehéres árnyalatúak.

Rózsaborsnak nevezett termései körülbelül 4 mm-es, gömbölyű, egymagvas, vékony csonthéjú bogyók. A bogyókban viszonylag sok a cukor (amitől édeskések) és 3-5% az illóolaj (amitől aromásak). Terpéntartalmuk miatt ízük a borókabogyóéra emlékeztet.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyáltalán nem fagytűrő, már a 10°C alatti hőmérsékletet is rosszul viseli.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érett bogyókat megszárítják és sólében áztatják. A rózsaborssal elsősorban díszítik az ételeket: a szárított bogyókat összekeverik egyéb borsfajtákkal, és átlátszó borsőrlőben ékítik velük az asztalt. Fűszerként nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja, a rózsapiros szemek íze nagyon gyenge. Túlzott fogyasztásuk némelyeknek légzési nehézséget okozhat, illetve irritálhatja a nyálkahártyát. Nagyobb mennyiségben az emésztőrendszerben émelygéssel és hányással járó gyulladást okozhat.

Az európai piacokon forgalmazott rózsaborsot Réunion szigetétől hozzuk be, de az nem a perui, hanem a piros rózsabors termése — ezt a szigeten nagyüzemileg termesztik.

Dísznövényként is gyakran ültetik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. CONABIO adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. október 14.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]