Born–Bjerrum-egyenlet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fizikai kémiában a Born–Bjerrum-formula (vagy Born-egyenlet) ion szolvatációjának szabadentalpiájára ad egy közelítést.

Fizikai leírása[szerkesztés]

Az ion-oldószer kölcsönhatás az oldószer ionizálóképességét jellemzi, a részecskék között létrejövő elektrosztatikus kölcsönhatást csak az oldószer permittivitása befolyásolja. Ebből kiindulva Born feltételezte, hogy az i-edik ion szolvatációjának standard szabadentalpiája megegyezik az számú, töltésű és sugarú gömb alakú részecskének vákuumból permittivitású kontinuumba való kilépésekor végzett munkával. A folyamatban a részecskéről eltávolítjuk a töltéseket, majd átvisszük az adott permittivitású közegbe (oldószerbe), és valamilyen töltést adunk erre, melyhez wt munka kell: .

Egy q töltésű, r sugarú gömb felületén az ε permittivitású közegben a potenciál . Így Wk-ra, vagyis a vákuumban történő töltéseltávolításra a következő formula írható fel:

Hasonlóan adódik wt értéke is az ε permittivitású oldatban. Ennélfogva a szolvatáció szabadentalpiája:

A fentiekből a Born–Bjerrum-egyenlet megadja a szolvatáció teljes standard entalpiáját:

A fenti egyenlet összhangban van a Nernst–Thomson-szabállyal, mely szerint az ionok szolvatációja az adott oldószerben, illetve az oldószer ionizáló képessége nő az oldószer permittivitásával.

Források[szerkesztés]