Bolognai csepp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rupert herceg cseppje
Srinivasan Chandrasekar magyarázata

A bolognai csepp, bolognai üvegcsepp, spinglóc, vagy Rupert herceg cseppje egy üvegből készült csepp, ami a benne felhalmozódott feszültség miatt sajátos tulajdonságokkal bír. Az üvegdarab vastagabb végén rendkívüli terhelést is kibír, de ha vékonyabbik végét kisebb erőhatás éri, akkor darabokra robban.

Jellemzői[szerkesztés]

A csepp úgy készül, hogy kis mennyiségű olvadt üveget cseppentenek hideg vízbe, és hagyják megszilárdulni. A tárgy külső rétegei gyorsabban hűlnek le, mint a belsőbb rétegek, és emiatt igen jelentős belső feszültség halmozódik fel benne, ami tartósan fenn is marad.[1] A külső réteg a hirtelen megszilárdulás során összeszorul, kisebb térfogatú lesz, míg a belsőbb rész a lassabb lehűlés miatt nem veszít ilyen gyorsan a térfogatából, így a csepp külseje nyomást gyakorol a belsőbb részekre. Ha a szilárd külső réteg megsérül, a tárgy belsejében lévő feszültség rendkívül gyorsan – körülbelül 7000 kilométer per órás sebességgel – talál utat magának, és a csepp szétrobban.[2]

Története[szerkesztés]

Rupert herceg

Rupert pfalzi herceg több cseppet ajándékozott II. Károly angol királynak trónra lépése alkalmából. A cseppek szokatlan tulajdonságai érdeklődést keltettek, és a cseppeket később is Rupert herceg cseppjeiként emlegették. Az angol király tudósai – így például Robert Hooke – igyekeztek magyarázatot találni a csepp viselkedésére, de a teljes magyarázatot csak 1994-ben adta meg két tudós – Munawar Chaudhri (Cambridge-i Egyetem) és Srinivasan Chandrasekar (Purdue Egyetem) – vizsgálata.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga Vera, 2002. 8. old.
  2. a b Abonyi

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]