Bogár Imre
Bogár (Szabó) Imre (Bócsa, 1842. április 6. – Pest, 1862. július 19.) az ország talán leghíresebb lovas betyárja volt, minden vidéken ismerték a nevét.
Élete
Mikor felcseperedett, gulyásbojtárként szolgált. 1860-ban történt, hogy a gulyából hiányzó ökrök miatt gyanúba került, vallatásba fogták és 1861-ig börtönben ült.
Bogár Szabó Imre 1862 nyarán esett fogságba, s azonnal ki is végezték. Az akkor húszéves, „igen szép külsejű és arcú” betyár kivégzése nagy esemény volt Pesten. „Ezernyi ezer nép lepte el az utcákat”, amikor „Virágkoszorúval a kezében a vesztőhelyre szállíttatott”. Nyilván a nagy érdeklődés volt a fő oka, hogy az egyik legszebb betyárballada fűződik nevéhez, amely nagyon hamar kialakult és 1870/71 telén már följegyezték egy változatát.
Zavaros a Tisza, nem akar apadni,
Az a híres Bogár Imre által akar menni.
Által akar menni, lovat akar lopni,
Debreceni zöld vásárban pénzt akar csinálni.
Pénzt akar csinálni, subát akar venni,
Deli Marcsát, a babáját bé fogja takarni.
Nézz ki, Marcsa, nézz ki ablakod firhangján,
Most viszik a Bogár Imrét piros pej paripán.
Arany a zablája, ezüst a kantárja,
Deli Marcsa a babáját már hiába várja.
Kocsmárosné, hallja, egy icce bort adna,
Megkínálom a vármegyét, hogy ne legyek rabja.
Huncut a vármegye, nem iszik belőle,
Most viszik a Bogár Imrét a vesztőhelyére.
Harangoznak délre, fél tizenkettőre,
Hóhér mondja, Bogár Imre, álljál fel a székre.
Felállott a székre, felnézett az égre:
A sok híres rablásaim most jutnak eszembe.
Kiszáradt a Tisza, csak a sara maradt,
Meghalt szegény Bogár Imre, csak a híre maradt.
(Bugacmonostor, Pest megye, Vásárhelyi Z. gyűjtése 1933)
De ez a ballada szinte semmiben sem egyezik a megállapítható tényekkel. Az elfogatás körülményeit is másként adja elő, s a dalban emlegetett Duli Marcsáról sincs semmi szó a törvényszéki és csendbiztosi iratokban. Külsejét egybehangzóan szépnek írják le az egykorú újsághírek, s ennek lett a következménye, hogy a balladában aranyos zabláját, ezüstös kantárját emlegetik, vagyis szépségét a népköltészet közvetett-stilizált módján fejezik ki.
Egyik újság szerint a kivégzésre vezetett betyár „arcát látva, talán maga Lavater is csalódott volna”, egy másik „leventei termettel, majdnem gyermeteg ifjúsággal, deli szépséggel – és az Isten képmását viselő arcvonásokkal” írja le a betyárt.
A Bogár Imre banda tagjai
- öccse
- Bogár Jakab
- unokatestvére Bogár Mihály
- Zsákai Ferkó
- Dönti Péter
Bogár Jakab halála
„Úgy higgyétek el asztat ahogy én írom aszt tinéktek, hogy nagy porfelleg látszott vóna a szegedi határban, Bokrosi Jóska tanyája felé közelegvén, ha éppeg nem lett vóna ollan koromsötét, háthisze' késő éccaka vót mán .Hát biz az öreg Bogár Jakab és betyárbandája közeledett a dűlőúton. Mondom, késő éccaka vót mán, mikó' Bokrosi Jóska, félholdas ökröszsellér hajja ám, hogy valaki nagy düvel veri a ház ajtaját. Így osztán sebtibe' gyertyát gyújtott, és az ajtóhoz ment, ami belülrű erősen be vót reteszelve. Oszt kiszót:
– Ki az, illen késő éccaka?
– Ín vagyok az, Bogár Jakab, meg az embereim - szólt az öreg, ijesztően durva hangon.
– Nyissa ki Ke az ajtót! – Parancsolta.
– Nem gyittom én, nincs itten semmi amit elvihetnének az urak!
Ekkó egy darab ideig csönd lett.
Oszt eccé csak kaparászás hallatszott, az öreg Bokrosi hátán a hideg futkosott. Bogár Jakab kerített egy ásót a kezeközé és ő maga látott neki, hogy megássa a küszöböt. Addig a gazda se tétlenkedett. A banda közben az öregen kacagva a pincében talált boroshordóbú' ivott, köztük Jakab fiáva', a fiatal Bogár Imréve'. Mire a gödör elég tágas vót mán, Bogár Jakab az ijesztő mocskos, morcsos pofáját bedugta a küszöb alatt és ordítva vicsorgott, hogy megrémítse a házinépet. puska dördült. Azt még maga Bokrosi Jóska se gondolta, aki a ravaszt meghúzta, hogy ez az ócska öreg fegyver még elsülhet. csak rá akart ijeszteni a betyárokra, ehelyett az öreg Bogár Jakab bozontos fejét lötte széjje'. Miután fia Jakab testét kihúzta a küszöb alól, az ajtót betörte és pisztolyáva' agyonlőtte Bokrosit, osztán családjával is végzett. Távozóban a tanyát felgyújtották.
Másnap regge' a szegedi Vármegyeháza előtt találták lovára kötözve Bogár Jakabot a híres betyárt, mellette egy levélben ez állott:
»Jóapámat Bogár Jakabot Szeged városa tisztességesen temettesse e', a pappal áldó imát mondasson érette. Mer ha nem, a várost a négy sarkán gyújtjuk meg!« aláírás: Bogár Imre”
Irodalom
- Héjjas Pál: Az a híres Bogár Imre… A Bogár betyárbanda története. Pest Megyei Levéltári Füzetek 19.
Források
- Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 302–303. o. ISBN 963-05-1286-6
További információk
