Billy Gilman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Billy Gilman
Billy Gilman 2000 in Boston.jpg
Billy egy 2000-es bostoni koncertjén
Életrajzi adatok
Születési név William Wendell Gilman III
Született 1988. május 24. (25 éves)
Származás  Egyesült Államok
Pályafutás
Műfajok Country
Aktív évek 1999 -
Híres dal Oklahoma
Kiadók 2000 - 2003: Epic Nashville
2003 - :Image Entertainment

Billy Gilman weboldala

Billy Gilman (született William Wendell Gilmann III) egy amerikai countryénekes. Zenei karrierjét 12 évesen kezdte, amikor a One Love című albuma rögtön a country slágerlisták élmezőnyébe került, amivel bekerült a Guiness-rekordok könyvébe[forrás?], mint a legfiatalabb előadó, akinek sikerült elérnie a country slágerlisták első helyezését. Ez az album rövid időn belül dupla platinalemez lett. Hozzáfűződik az Oklahoma dal, mint az egyik legsikeresebb előadása.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Billy 1988. május 24-én született a Rhode islandi Westerlyben William Wendell Gilman III néven, de Hope Valleyben nevelkedett.[1] Első nyilvános énekes előadásait 7 és 9 éves korában tartotta; utóbbinál az Asleep at the Wheel együttes frontembere, Ray Benson felfigyelt a hangjára, és segített elkészíteni Billy első demóját.[1] Ezt követően Billy 2000-ben leszerződött az Epic Records Nashville lemezkiadóval.

Szüleivel és testvérével él Hope Valleyben. Ő az amerikai Izom Dystrophia Szövetség (előadói) nagykövete.

Pályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001. január 23-án átvehette az Európa legfiatalabb és legtehetségesebb countryelőadója címet, valamint a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült One Love című albumának köszönhetően. 2001. februárjában jelölve lett a Grammy-díjátadóra a legjobb férfi countryénekes és a legjobb countrydal (One Voice) kategóriákban.

Billy második albuma (Classic Christmas) aranylemez lett. Az album érdekessége, hogy kizárólag karácsonyi dalok találhatóak meg rajta. 2003-ban Billy kiadta a következő albumát (Dare to Dream)[1], amely szintén aranylemez lett. Az albumon található Elisabeth és a She's My Girl dalok bekerültek a TOP 40 (country) slágerlistába.

2003-ban megjelent soron következő, Music Through Hearthsongs lemeze; az album megszületését Mattie Stepanek halála inspirálta[1], ugyanis ő nagy hatással volt Billyre. Ezt követően az amerikai Izom Dystrophia Szövetség Billyt a nagykövetének választotta. 2004-ben szerepet kapott egy a Broadway-n futó musicalben, majd a rákövetkező évben kiadta következő, Everything and More albumát, 2006-ban pedig a saját magáról elnevezett lemezét.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Album Slágerlistás helyezés Díjak
US Country Billboard 200 US Indie CAN Country
2000 One Voice 2 22 6
  • USA: 2x Platinalemez
  • CAN: Aranylemez
2001 Dare to Dream 6 45 *
  • USA: Aranylemez
2003 Music Through Heartsongs 15 109 *
2005 Everything and More 39 17
2006 Billy Gilman 55 29
—: slágerlistás helyezést nem ért el
*: ismeretlen helyezés

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Dal Slágerlistás helyezés Album
USA Country Billboard 100 CAN Country
2000 "One Voice" 20 38 23 One Voice
"Oklahoma" 33 63 *
2001 "There's a Hero" *
"She's My Girl" 50 * Dare to Dream
"Elisabeth" 56 *
2005 "Everything and More" Everything and More
"Hey, Little Suzie (The Cause of All That)"
2006 "Gonna Find Love" Billy Gilman
"Southern Star"
2007 "Crying" albumon nem szereplő
2008 "When You Come Home" 50 48
—: slágerlistás helyezést nem ért el
*: ismeretlen helyezés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Huey, Steve: Billy Gilman biography. Allmusic. (Hozzáférés: 2009. március 26.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Billy Gilman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]