Biblioterápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A biblioterápia vagy irodalomterápia nem más, mint válogatott olvasmányok felhasználása pszichológiai problémák kezelésére, megelőzésére és személyiségfejlesztésre, a művészetterápiák közé tartozó interdiszciplináris terápiás módszer. Legjobb eredményeket a depresszió [1]kezelésében érték el vele, hatása hosszú távú [2].

Elnevezése a görög biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás) szavak összekapcsolásával született.

Meghatározásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblioterápia definiálása szakmai vitákra okot adó, bonyolult feladat, több, részben különböző meghatározásai ismertek, melyek a módszer fejlődésével is változtak az évek alatt. A szakmai viták miatt nincs köztük egységesen elfogadott.

A Webster’s Third New International Dictionary 1961-es definíciójából még hiányzik, hogy ez a módszer nem csupán a gyógyászatban használható fel, pszichiátriás segédeszközként fogja fel. [3] Hart 1987-es definíciója szerint „A biblioterápia során a tanácsadó vagy a könyvtáros kijelölt olvasmányok által nyújt segítséget a személyes problémák megoldásában.”

Biblioterápia: Válogatott olvasmányok használata terápiás célokra a gyógyításban és pszichiátriában; valamint segítség a személyes problémák megoldásában irányított olvasás által. [4]

Napjainkban biblioterápia már a könyvtárosoknak az a határozott kísérlete, hogy a könyvek és egyéb dokumentumok segítségével befolyásolja, áthangolja az olvasói attitűdöket, viselkedésmódokat.

Gyökerei, kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mióta az emberek történeteket mesélnek egymásnak, azóta befolyásolják a személyiség fejlődését, attitűdjét az irodalmi művek. A magyar népi pszichoterápiás módszerek és ráolvasások pszichoterápiás szempontból is szuggesztív és hipnotikus erejűek voltak. [5] A hagyományos hindu orvoslásban is alkalmazták a mesék és azok átgondolásának gyógyító erejét [6]. Az első jegyzett „biblioterapeuta” a római pszichológus, Soranus volt, aki mániás és depressziós betegeit drámákkal kezelte [7], bár a módszert egészen a XIX. századig nem alkalmazták biblioterápia néven.

Mivel a nyugati világban a betegeknek sokáig inkább a fizikai panaszait vették figyelembe, pszichológiai gondjaikat pedig hagyományos módszerekkel kezelték, az olvasás gyógyító vagy fejlesztő céllal nem valósulhatott meg. A XIX. században fogadták el, hogy a beteg test és lélek egysége, ez segítette a biblioterápia újrafelfedezését. Benjamin Rush, philadelphiai orvos 1815-ben érvelt az olvasás gyógyító hatása mellett, John Minsin Galt pedig 1833-ban betegek kezelésének részeként alkalmazta. Először zárt osztályokon, pszichiátriai intézetekben, majd átmeneti- és gyermek- és idősotthonokban alkalmazzák. [8]

A szakmai elismerést és egyben a talán legnagyobb előrelépést a biblioterápia történetében az jelentette, hogy 1939-ben az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének kórházi részlegén belül létrehozott biblioterápiás bizottság alakult. [9]

Az első magyar kezdeményezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországra a biblioterápiás törekvések nem voltak késésben hazánkban a nyugati törekvésekhez képest. Már az 1950-es években létesítettek Magyarországon a kórházakban és zárt intézményekben megfelelő könyvtárakat, és elkezdték alkalmazni az egyéni terápiát. Egészséges személyeket a kezelésbe 1960-tól vontak csak be, az első csoportos terápiára pedig Bartos Éva 1980-as szervezéséig kellett várni, mikor is a szekszárdi Megyei Könyvtárban alkoholbetegek kezelését kezdte meg[10]. 1983-ban a Szombathelyi kórház neurózisosztályán folytatták a csoportos terápia alkalmazását.

Célja és hatásmechanizmusa[11][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblioterápia célja annyiféle, ahányan alkalmazzák azt. Általánosságban ezek a célok a mentális problémák gyógyítása, a személyiségfejlesztés, az önismeret, szociális képességek fejlesztése, a közösségépítés, esetleg rekreáció témakörein belül mozognak. Az alapelgondolás a biblioterápia működési elvéről az, hogy egy olvasmány segítséget nyújthat abban, hogy külső szemszögből láthassa a kezelt problémáit, példát vagy épp ellenpéldát ismerjen meg rá, következmények nélkül gondolhasson át megoldásokat. Fekvőbetegek, külső okokból helyhez kötöttek kezelésében terápiás hatású már az is, hogy változatosságot nyújt, reménytelenségéből kimozdítja a pácienst, így hosszas kórházi kezelések kiegészítőjeként, az okozott depresszió ellen alkalmazható.

A szépirodalmi szövegek sokszor hétköznapi, emberi problémákat fogalmaznak meg művészi kifejezésformában. A verbalitás ilyen típusú alkalmazása arra ösztönzi a résztvevőket, hogy igyekezzenek szókincsüket problémáik pontos kifejezésére használni. A szövegről folytatott beszélgetés tükrözi a szöveg verbális színvonalát, s a megszokott panaszkodás vagy tehetetlenség továbblendül a megoldás keresése irányába. A feldolgozott szöveg szereplőivel való azonosulás által lehetőség nyílik először a szereplők konfliktusainak feloldására, később a tanulságokat a saját élethelyzetre vetítve a saját problémák megoldására is.

A már meglévő szövegekről a terápia részvevőinek általában könnyebb beszélgetni, hiszen így saját véleményüket fejthetik ki. A résztvevőknek mindvégig kontrolljuk van a folyamat felett, mivel lehetőségük van megválasztani a lelki feltárulkozásnak azt a szintjét, ami még biztonságos számukra. Ugyanazon szöveggel kapcsolatban számtalan – akár egymásnak ellentmondó – vélemény is kialakulhat a résztvevők között, így a módszer kiválóan fejleszti az egymás iránti toleranciát, mások véleményének tiszteletét, illetve az ambivalencia elviselését.

A biblioterápia fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblioterápia több szempontból osztható különböző fajtákra.

  • A kezelt terület állapotától függően beszélhetünk klinikai és fejlesztő, megelőző biblioterápiáról. A kettőben alkalmazott módszerek hasonlóak, a különbségekre a kezelt mentális állapota szolgáltat okot.
  • A kezelésben résztvevők száma szerint beszélhetünk egyéni és csoportos foglalkozásról.
  • A foglalkozás irányultsága alapján beszélhetünk befogadásra ösztönző receptív vagy alkotásra ösztönző produktív terápiáról.
    • Receptív biblioterápia – amikor egy meghatározott szépirodalmi szöveg kerül feldolgozásra. A szöveg elolvasása után a terápiás foglalkozáson részt vevő egyének megosztják egymással és a biblioterapeutával a szöveg olvasása közben felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes élményeiket, emlékeiket a téma kapcsán.
    • Produktív biblioterápia – esetén a terápiában részt vevők hoznak létre szöveget egy téma kapcsán. Az alkotás történhet versírás vagy önéletírás formájában, történetek befejezéseként vagy hiányos szöveg kiegészítése által. Ezt a formát az angol szakirodalom poetry therapy, versterápia néven említi.

Ezen kívül a biblioterápia több fajtába sorolható a tevékenységet irányító személy, a felhasznált – szépirodalmi vagy nem-szépirodalmi – szövegek, de a terápia helyszíne alapján is.

Oktatása Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biblioterápiás képzés hazánkban jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán zajlik szakirányú továbbképzésként, ahol a felvétel feltétele a legalább főiskolai szintű végzettség tanári, tanítói vagy pedagógusi, illetve pszichológia, általános szociális munkás, szociális munkás, antropológia, esztétika, informatikus könyvtáros, szociológia, orvos, szociális ápoló, diplomás ápoló szakok valamelyikéről[12].

A Könyvtári Intézet szintén tart akkreditált továbbképzéseket könyvtárosok számára, melyek közt rendszeresen - de nem minden évben - szerepel valamilyen biblioterápiás képzés is.

Ezen kívül integráltak biblioterápiás képzést több különböző egyetemi szakon, az 1970-es évektől a könyvtáros képzés több alapórája is tartalmaz erre vonatkozó tanegységeket, mint például az Olvasászociológia vagy a Könyvtártan[13].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. David Burns, Feeling Good Introduction, pxvi-xxxii, (1999)
  2. Smith, N.M., Floyd, M.R., Jamison, C., & Scogin, F. (1997)
  3. Webster’s Third New International Dictionary, Cambridge, 1961.
  4. AHIL Quarterly, Summer 1966.
  5. Oláh Andor: Élménybeszámoló a pszichoterápiáról. In.: Természetgyógyász, 1992. 2. sz.
  6. Bartos Éva szerk.: Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest, 1989
  7. http://www.poetrytherapy.org/history.html
  8. Gulyás Enikő: A biblioterápia alkalmazása a könyvtárban és a könyvtárosképzésben (szakdolgozat), Debrecen, 2010
  9. Amberg, Susanne: Bibliotherapie - Lesen als Heilmittel
  10. Bartos Éva (összeáll): Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest : OSZK KMK, 1989.
  11. Fábián Edit: Az olvasás lelki folyamatai : biblioterápia
  12. http://www.btk.ppke.hu/kepzeseink/szakiranyu-tovabbkepzesek/szakiranyu-tovabbkepzesekhez/1153.html
  13. Egyetemi tantervek

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv a mese: Vallomások életről, irodalomról, olvasásról. Budapest :

Magyar Olvasástársaság, 1999.

  • Bartos Éva: A könyv, az olvasás, az irodalom terápiás alkalmazása. In: Könyvtári kis híradó, 2001. 3.

sz.

  • Bartos Éva: A könyvtár szerepe a társadalmi beilleszkedési zavarok leküzdésében. In: Könyvtáros,

1987. 8. sz.

  • Bartos Éva: Biblioterápia a könyvtárosi munkában. In: Könyvtári Figyelő. 1987. 5.
  • Bartos Éva: Biblioterápia a pedagógus tevékenységében : lehetőségek és próbálkozások. In: Taní-Tani,

2003. 24-25. sz.

  • Bartos Éva: Biblioterápia irodalmi művek feldolgozása sajátos foglalkozásokon. In: Tanítani, 2002. 22-

23. sz. p. 82-87.

  • Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest : Corvina, 2008.
  • Polcz Alaine : Gyógyító mese. In: Fordulópont. 1999. 4. sz.
  • Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese. Vallomások életről, irodalomról, olvasásról [1]
  • Korbai Hajnal (szerk.): Lotilko szárnyai : terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek. Budapest : L\'Harmattan : Mosoly Alapítvány, 2010

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]