Berendi Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berendi Tibor
Született1921
Fülek
Elhunyt2004. március 1.
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavasúti vezető, állomásfőnök
SablonWikidataSegítség

Berendi Tibor (19212004. március 1.[1]) vasúti vezető, 1969 és 1981 között a Ferencváros vasútállomás állomásfőnöke. 1971-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1978-ban a Magyar Népköztársaság Állami Díjának I. fokozatával tüntették ki „a vasút területén végzett több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért, példamutató munkájáért”.[2] Zsákai szerint „a már életében vasutas legendaként számon tartott vezető nem egyike volt a MÁV állomásfőnökeinek, hanem ő volt az állomásfőnök.”[1]

Pályája[szerkesztés]

„– Reggel két óra ötven perckor kelek, három óra tíz perckor lépek ki a kapun, éppen elérem a szolgálati trolibuszt és a 23-as villamost, ha kések, a vezető néha már megvár. Négy óra előtt köszönök itt Ferencvárosban a kapusnak. Este még fogadom az éjszakára belépő szolgálatot, és tizenkilenc órakor teszem le a lantot.

– És mindennap tizenöt órát dolgozik?

– Kivéve a vasárnapot, akkor egy órával később kelek, és már délben hazamegyek. Pontban tizenkét órakor ebédelek a családommal.”[3]

Gyermekkorát Füleken töltötte, a gimnáziumot Losoncon végezte. 1939-ben érettségizett, majd jelentkezett a Magyar Államvasutakhoz, ahol előjegyezték. Egy évig a füleki porcelángyárban dolgozott. 1940-ben hívták be a vasúthoz felvételi vizsgára. Gyakornoki idejét Jolsván töltötte, majd Fülekre kérte át magát.[4]

1943 októberében behívták katonának, majd fél évvel később leszerelték. A világháború végéig Füleken maradt, majd Miskolcra, a szovjet vasúti ezredhez került. 1945. november 28-ától, más forrás szerint 1945. december 3-ától[1] Budapest-Ferencváros állomáson – Magyarország legnagyobb rendező-pályaudvarán – szolgált.[5]

1950-től állomásfőnök-helyettes, 1969-től állomásfőnökké nevezték ki,[1] ahol mintegy 1200 vasutas[6] felettese lett nyugdíjazásáig.

Berendi 1965-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1971-ben az arany fokozatát. 1978-ban a Közlekedés Kiváló Dolgozója címet, valamint a Magyar Népköztársaság Állami Díját ítélték neki „a vasút területén végzett több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért, példamutató munkájáért”.[2]

1981. december 15-én nyugállományba vonult. 2004. március 1-jén hunyt el.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Magyar Közlekedés 2004
  2. a b Darvasné–Klement–Terjék 521. o.
  3. Moldova 9. o.
  4. Moldova 10–11. o.
  5. Moldova 11. o.
  6. Moldova 19. o.

További információk[szerkesztés]