Bell Challenge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bell Challenge
Verseny női
Helyszín Québec,  Kanada
Borítás Kemény (fedett)
Első verseny 1993
Weboldal www.challengebell.com
WTA Tour
Kategória International
Főtábla 32E/16P/32Q
Összdíjazás 220 000 $
Címvédő belga Kirsten Flipkens

A Bell Challenge minden év szeptemberében megrendezett női tenisztorna a kanadai Québecben.

A verseny International kategóriájú, összdíjazása 220 000 dollár. Az egyéni főtáblán harminckét játékos szerepel.

A mérkőzéseket fedett, kemény borítású pályákon játsszák, 1993 óta.

Döntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Győztes Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1993 francia Nathalie Tauziat bolgár Katerina Maleeva 6–4, 6–1
1994 bolgár Katerina Maleeva holland Brenda Schultz-McCarthy 6–3, 6–3
1995 holland Brenda Schultz-McCarthy belga Dominique Van Roost 7–6, 6–2
1996 USA Lisa Raymond belga Els Callens 6–4, 6–4
1997 holland Brenda Schultz-McCarthy belga Dominique Van Roost 6–4, 6–7(4), 7–5
1998 USA Tara Snyder USA Chanda Rubin 4–6, 6–4, 7–6(6)
1999 USA Jennifer Capriati USA Chanda Rubin 4–6, 6–1, 6–2
2000 USA Chanda Rubin USA Jennifer Capriati 6–4, 6–2
2001 USA Meghann Shaughnessy horvát Iva Majoli 6–1, 6–3
2002 orosz Jelena Bovina svájci Marie-Gayanay Mikaelian 6–3, 6–4
2003 orosz Marija Sarapova Venezuela Milagros Sequera 6–2 feladta
2004 szlovák Martina Suchá USA Abigail Spears 7–5, 3–6, 6–2
2005 USA Amy Frazier svéd Sofia Arvidsson 6–1, 7–5
2006 francia Marion Bartoli orosz Olga Pucskova 6–0, 6–0
2007 USA Lindsay Davenport ukrán Julija Vakulenko 6–4, 6–1
2008 orosz Nagyja Petrova USA Bethanie Mattek-Sands 4–6, 6–4, 6–1
2009 magyar Czink Melinda cseh Lucie Šafářová 4–6, 6–3, 7–5
2010 osztrák Tamira Paszek USA Bethanie Mattek-Sands 7–6(6), 2–6, 7–5
2011 cseh Barbora Záhlavová-Strýcová Új-Zéland Marina Eraković 4–6, 6–1, 6–0
2012 belga Kirsten Flipkens cseh Lucie Hradecká 6–1, 7–5

Páros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Győztes Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1993 USA Katrina Adams
holland Manon Bollegraf
bolgár Katerina Maleeva
francia Nathalie Tauziat
6–4, 6–4
1994 Dél-Afrika Elna Reinach
francia Nathalie Tauziat
USA Chanda Rubin
USA Linda Wild
6–4, 6–3
1995 USA Nicole Arendt
holland Manon Bollegraf
USA Lisa Raymond
ausztrál Rennae Stubbs
7–6, 4–6, 6–2
1996 USA Debbie Graham
holland Brenda Schultz-McCarthy
USA Amy Frazier
USA Kimberly Po
6–1, 6–4
1997 USA Lisa Raymond
ausztrál Rennae Stubbs
francia Alexandra Fusai
francia Nathalie Tauziat
6–4, 5–7, 7–5
1998 USA Lori McNeil
USA Kimberly Po
USA Chanda Rubin
francia Sandrine Testud
6–7, 7–5, 6–4
1999 USA Amy Frazier
USA Katie Schlukebir
Zimbabwe Cara Black
USA Debbie Graham
6–2, 6–3
2000 ausztrál Nicole Pratt
USA Meghann Shaughnessy
belga Els Callens
USA Kimberly Po
6–3, 6–4
2001 USA Samantha Reeves
olasz Adriana Serra Zanetti
cseh Klára Koukalová
cseh Alena Vašková
7–5, 4–6, 6–3
2002 USA Samantha Reeves
Dél-Afrika Jessica Steck
argentin María Emilia Salerni
kolumbiai Fabiola Zuluaga
4–6, 6–3, 7–5
2003 kínai Li Ting
kínai Szun Tien-tien
belga Els Callens
USA Meilen Tu
6–3, 6–3
2004 USA Carly Gullickson
argentin María Emilia Salerni
belga Els Callens
ausztrál Samantha Stosur
7–5, 7–5
2005 orosz Anasztaszija Rogyionova
orosz Jelena Vesznyina
lett Līga Dekmeijere
USA Ashley Harkleroad
6–7(4), 6–4, 6–2
2006 USA Carly Gullickson
USA Laura Granville
USA Jill Craybas
orosz Alina Zsidkova
6–3, 6–4
2007 USA Christina Fusano
USA Raquel Kops-Jones
kanadai Stéphanie Dubois
cseh Renata Voráčová
6–3, 7–6(6)
2008 német Anna-Lena Grönefeld
USA Vania King
USA Jill Craybas
Thaiföld Tamarine Tanasugarn
7–6(3), 6–4
2009 USA Vania King
cseh Barbora Záhlavová-Strýcová
svéd Sofia Arvidsson
francia Séverine Beltrame
6–1, 6–3
2010 svéd Sofia Arvidsson
svéd Johanna Larsson
USA Bethanie Mattek-Sands
cseh Barbora Záhlavová-Strýcová
6–1, 2–6, [10–6]
2011 USA Raquel Kops-Jones
USA Abigail Spears
USA Jamie Hampton
grúz Ana Tatisvili
6–1, 3–6, [10–6]
2012 német Tatjana Malek
francia Kristina Mladenovic
lengyel Alicja Rosolska
brit Heather Watson
7–6(5), 6–7(6), [10–7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]