Beattie–Bridgman-egyenlet
Megjelenés
A reális gázok állapotának leírására (állapotjelzők közötti matematikai összefüggés megadására) nagyon sok próbálkozás történt. Az első a van der Waals-egyenlet volt, amely figyelembe vette a gázrészecskék (atomok, molekulák) közötti kohéziós erőket, valamint a részecskék saját térfogatát.
A kritikus hőmérsékletnél nagyobb hőmérsékleten és viszonylag nagy nyomások tartományában (100 – 200 bar) ad jó közelítést a Beattie–Bridgeman-egyenlet, amelyet 1927-ben alkotott meg Beattie és Percy Williams Bridgman amerikai fizikus:
amely kifejezésben:
és
- V – moláris térfogat, m³/mol
- T – hőmérséklet, K
- p – nyomás, Pa
- R – egyetemes gázállandó, 8,314 J/mol·K
A kifejezés az R egyetemes gázállandón kívül még öt olyan állandót tartalmaz (Ao, Bo, a, b, és c), amely az anyagi minőségtől függ.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]