Baszileusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Basileusnak (görögül: Βασιλεύς vagy Βασίλειος) nevezték az ókori Görögországban a mükénéi kori királyok, a wanaxok bukása után fölemelkedett faluközösségi vezető (a mükénéi forrásokban quasireu), a sötét kortól (görög sötét kor) kezdve király. A görög források így nevezték a spártai és perzsa uralkodókat, és a hellénisztikus királyokat is. Athénban az egyik arkhón neve (archón basileus), akinek rituális funkciója megőrizte a királyok főpapi előjogait. Számos poliszban szakrális bírói funkciót betöltő főhivatalnok. Drakón törvényében a basileusok egyfajta vizsgálóbírói jogkört töltöttek be.

A bizánci időszakban Herakleiosz császár reformjait követően a bizánci uralkodót (császárt) is baszileusznak, baszileiosznak nevezték, noha már nem így ejtették. A bizánci görög nyelvben végbemenő változások miatt "Vaszilevsz"-nek ejtették, ebben a formában került át a szláv nyelvekbe.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]