Baade 152

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dresden 152
Bundesarchiv Bild 183-54953-0004, Flugzeugwerk Dresden, Flugzeug 152.jpg
A Dresden 152-es repülőgép bemutatása a Drezdai gyárban 1958 április 30-án.

Funkció utasszállító repülőgép
Gyártó VEB Flugzeugwerke Dresden
Tervező Brunolf Baade - Fritz Freytag

Első felszállás 1958. december 4.
Szolgálatból kivonva 1961
Méretek
Hossz 31,42 m
Fesztáv 27,00 m
Tömegadatok
Max. felszállótömeg 46500 kg
Hajtómű
Hajtómű 4db 31 kN-os Pirna 014-es sugárhajtómű
Tolóerő 3150 kp
Repülési jellemzők
Utazósebesség 800 km/h
Hatótávolság 2500 km
Legnagyobb repülési magasság 10700 m

A 152-es típus négyhajtóműves, felsőszárnyas utasszállító repülőgép, melyet a Drezdai Repülőgépgyárban fejlesztettek ki. Két repülőképes prototípus készült. A fejlesztési programot 1961-ben leállították, a gép sorozatgyártására nem került sor.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után a szovjet megszállási övezetben maradt német repülőgépgyárak szakemberei a szovjet megszálló hatóságok felügyelete és irányítása alatt folytatták a megkezdett repülőgép-fejlesztéseit. A Dessauban működött Junkers üzem mérnökei Brunolf Baade vezetésével dolgoztak. Később a német mérnököket átköltöztették a Szovjetunióba, és Baade vezetésével létrehozták az OKB–1 tervezőirodát, amely főként a Junkers kísérleti sugárhajtású bombázóinak továbbfejlesztésével foglalkozott. Ennek eredménye a 150-es bombázó repülőgép volt.

A 152-es gép két prototípusa

Az NDK kormányának kérésére az OKB–1-ben elkezdték egy 72 személyes utasszállító repülőgép tervezését, amelynek alapja az OKB–1 tervezőiroda 150-es típusú bombázója volt. 1956 májusában az OKB–1-t felszámolták, és a német szakemberek visszatértek az NDK-ba, ahol folytatták az utasszállító fejlesztését. Három prototípus építését tervezték, különböző aerodinamikai elrendezéssel és konstrukciós kialakításokkal.

Az első prototípus tandem elrendezésű volt és a támasztó futók a szárnyvégen voltak. A hajtóműveket a szárny alatt lógó gondolában helyezték el, ez a keleti blokkban szokatlan kialakítású volt. Ennél a korát megelőző hajtóműelrendezésnél a lelógó hajtómű nem zavarta a szárny körüli áramlást. Az összesen négy gázturbinás sugárhajtóművet párosával helyezték el hajtóműgondolában. A gép modelljét a CAGI szélcsatornájában is vizsgálták.

Hajtóműve a második világháború alatt Dessauban kifejlesztett Junkers Jumo 012 továbbfejlesztésével kialakított Pirna 014 gázturbinás sugárhajtómű volt. A hajtómű fejlesztésénél jelentkezett nehézségek miatt az első prototípus berepülésének idejére a Pirn 014 nem készült el, így a gépbe a szovjet RD–9B gázturbinás sugárhajtóművet építették.

Az első prototípus 1958. december 4-én emelkedett a levegőbe DM-ZYA lajtromjellel. Ez volt az első német (akkor NDK) sugárhajtású utasszállító repülőgép.

1960. augusztus 26-án repült a második, DM-ZYB lajstromjelet kapott prototípus. Ennél megszöntették az üvegezett orr-rész és kényelmesebbé tették az utasteret (csak 57 személyes volt). Az első prototípustól eltérően hárompontos, különleges kialakítású futóműve volt. A négykerekes főfutók számára a két hajtóművet befogadó gondolában alakítottak ki helyet.

Egy harmadik prototípus is készült, ezt a földi statikai tesztekhez használták.

A gép sorozatgyártását 1961-ben indították volna, de még ugyanebben az évben leállították anélkül, hogy újabb repülőképes gép elkészült volna. A Szovjetunió visszavonta a korábban jelzett vételi szándékát, és más légitársaságok - így a keletnémet Deutsche Lufthansa és a magyar Malév - sem rendeltek a típusból.

A gép történetéről a DEFA stúdió játékfilmet készített Szárnyas emberek címmel.