Az aranyember (novella)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az aranyember (The Golden Man) Philip K. Dick egyik novellája, melyet 1953-ban írt, és az If magazin 1954. áprilisi számában jelent meg. Magyarul a Lenn a sivár Földön című novelláskötetben olvasható.

2007. április 27-én megjelent az a film, melyet Lee Tamahori rendező készített a novellából, Next címmel. A film főszereplői Nicolas Cage és Julianne Moore. A film a novellához csak érintőlegesen kapcsolódik, a történetet jelentősen átdolgozták.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cris Johnson tizennyolc éves, hihetetlenül gyorsan mozog, és a testét fedő szőrnek köszönhetően teljesen aranyszínűnek látszik. Ő egy mutáns, és mint ilyen, a DCA meg akarja találni, és el akarja kapni. Egy nap George Baines, a DCA ügynöke látogat el a Johnson farmra, és csapatával keresni kezdi Crist, aki önként feladja magát. Ez félelemmel tölti el az ügynököket, mivel egy mutáns nem szokta csak úgy feladni magát, de azért elviszik a laborba kivizsgálásra. Ott különös tulajdonságát fedezik fel: képtelenség lelőni. Ha ugyanis az ember rácéloz a fegyverével és lő, Cris elugrik az energiasugár útjából. Lehet, hogy gondolatolvasó? Készítenek egy szerkezetet, amely véletlenszerűen választja ki, hogy merre lő, de Crist ez sem találja el. Tehát nem gondolatolvasó, hanem a jövőbe lát. El akarják pusztítani, de kiszabadul a cellájából (bár az épület le van zárva, tehát onnan elvileg nem menekülhetne el). Közben megérkezik az agyhullámainak elemzése, amiből kiderül, hogy Cris Johnson nem gondolkodik. Ösztönösen cselekszik, vagyis állat. Viszont van még egy veszélyes tulajdonsága: a nők nem tudnak neki ellenállni. Ezt kihasználva Cris Anitához, az egyik igazgatóhoz menekül, aki szintén nem tud ellenállni neki. Ráveszi Anitát arra, hogy menekítse ki őt az épületből, aztán faképnél hagyja, kimenekül a világba. Sose kapják el többé, hiszen bármely nő elbújtatja. Szerencsés esetben az emberi tulajdonságok öröklődnek át az utódokba…

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötvenes években az Astounding (ma Analog) magazin főszerkesztője, John W. Campbell csak olyan „mutánsos” történetet volt hajlandó beletenni újságjába, amiben a mutáns jó, és vezeti az emberiséget. Természetesen Campbell nem is közölte ezt a novellát, így az If magazinban jelent meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]