Az Egyesült Államok hadseregének hírszerző szolgálata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének hírszerző szolgálata
Military Intelligence Corps
(US Army)
Military Intelligence Regimental Insignia.png
A hírszerző ezredek emblémája

Mottó Always Out Front (kb.: Mindig messze elől)
Alapítva 1776
Székhely Fort Belvoir, VA
Nyelvek angol
Vezető Mary A. Legere altábornagy
Dolgozók száma 28000 katona
3800 polgári alkalmazott

Az Egyesült Államok szárazföldi haderejének hírszerző szolgálata időszerű, lényeges és pontos információkkal minden vezetési szinten közvetlenül támogatja a hadsereg tevékenységét. A hadsereg hírszerző szolgálata teljes mértékben integrálva van a hadsereg szervezetébe, ugyanakkor a Védelmi Hírszerző Ügynökség irányításával tevékenykedik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai hírszerzők már az amerikai függetlenségi háború idején is tevékenykedtek a kontinentális hadseregben annak megalapítása, 1776 óta.

1863 januárjában, az amerikai polgárháború idején Joseph Hooker vezérőrnagy hozta létre az uniós hadsereg számára a Katonai Információs Irodát (Bureau of Military Information) George H. Sharpe vezetésével. Hasonló tevékenységet folytatott Allan Pinkerton és Lafayette C. Baker a különböző területi parancsnokok számára. A háború végével azonban az összes katonai hírszerző tevékenység megszűnt.[1]

1885 a hadsereg létrehozta a Katonai Hírszerző Részleget (Military Intelligence Division, MID). 1903-ban ezt a részleget magasabb pozícióba, az újonnan létrehozott vezérkar alá helyezték.[2]

1942-ben a MID helyébe egy átszervezés nyomán a Katonai Hírszerző Szolgálat lépett (Military Intelligence Service, MIS). Ennek a szervezetnek eredetileg mindössze 26 tagja volt, közülük 16 tiszt. Gyors növekedés után hamarosan már 342 tiszt valamint 1000 sorkatona és polgári alkalmazott tartozott a kötelékébe. Szervezetileg négy részre oszlott, úgy is mint az adminisztráció, a hírszerzés, az elhárítás és a műveleti csoport.

1942-ben Alfred McCormack létrehozta a szervezet különleges részlegét (Special Branch), ami a COMINT, a kommunikációs hírszerzés területére specializálódott.

1967 júliusában szervezték egybe az addigra kialakult több katonai hírszerző egységet.[3][4] [5] 1977-ben az addig különálló hírszerző és a biztonsági (elhárító) ügynökséget egyesítették US Army Intelligence and Security Command (INSCOM) néven.

Szervezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolgálat parancsnoka egyben a vezérkari főnök helyettese (G–2), a szárazföldi hadsereg vezető hírszerző tisztje.

A hadsereg hírszerzésének címere


  • United States Army Intelligence and Security Command (A hadsereg hírszerzési és biztonsági parancsnoksága, INSCOM), székhelye Fort Belvoir, Virginia.
Az INSCOM emblémája
INSCOM váll-jelzés


  • United States Army Military Intelligence Readiness Command (A hadsereg katonai hírszerzési készenléti parancsnoksága, MIRC), Fort Belvoir, Virginia. Ez a hadsereg tartalékának hírszerzési parancsnoksága
MIRC váll-jelzés


  • United States Army Intelligence Center (A hadsereg hírszerzési központja, USAICoE), székhelye Fort Huachuca, Arizona. Ez a hadsereg hírszerzési iskolája. Itt található a katonai hírszerzés múzeuma is.
USAICoE váll-jelzés


A hadseregbe integrált hírszerző szolgálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidegháború befejezését követően, és az ipari fejlődés századából az informatika korába lépve, az Egyesült Államok hadereje és vele a katonai hírszerzés újra jelentős változásokon ment keresztül. A katonai hírszerzést teljes mértékben, minden szinten integrálták a hadsereg struktúrájába. A hadműveletek korszerű irányítása megköveteli a valós idejű, pontos információkat a harctéri parancsnokok szintjén is. A megfelelő adatoknak el kell jutniuk a nemzeti hírszerző szolgálatoktól a terepre, ugyanakkor a szárazföldi erők maguk is rendelkeznek számos, a kor színvonalán álló titkos információgyűjtő eszközzel és saját értékelő-elemző részlegekkel.[6]

Ennek megfelelően a szárazföldi csapatok hírszerző struktúráját úgy alakítotték ki, hogy képes legyen időbeni, releváns, pontos és szinkronizált hírszerzési adatokat biztosítani és rádióelektronikai hadviselést folytatni a harcászati, hadműveleti, és hadászati vezetési szinteken keresztül egészen az összhaderőnemi műveletekig.[6]

A Hadsereg Hírszerző és Biztonsági Parancsnoksága (Army's Intelligence and Security Command - INSCOM) speciális személyzettel és technikai eszközökkel támogatja a váratlan és éles helyzetekben tevékenykedő különleges alakulatokat a világ bármely pontján. A hírszerző elemző-értékelő munkát a Nemzeti Szárazföldi Hírszerző Központ (National Ground Intelligence Center - NGIC) végzi.[6]

Ezen túlmenően a hadsereg rendelkezik erős hírszerző szervezeti egységekkel, amelyek feladata a csapatok támogatása harcászati szinten. A felderítő részlegek parancsnokainak betűjele a „G”.

  • Hadtest szinten a hírszerző támogatást a parancsnok hírszerző főtisztje, valamint egy páncélos felderítő ezred nyújtja. Az ezred teljes körű csapatfelderítő és elhárító támogatást ad. 2012-ben három ilyen feltöltött ezred működött, és egy negyedik felállítása folyamatban volt. A Nemzeti Gárda további hét ilyen ezreddel rendelkezett.
  • Hadosztály szinten felderítő zászlóalj működik.
  • Dandár szinten felderítő század tevékenykedik.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. https://www.cia.gov/library/publications/additional-publications/civil-war/Intel_in_the_CW1.pdf
  2. The FBI: A Comprehensive Reference Guide. Google Books. Hozzáférés ideje: 2011. május 20. 
  3. untitled
  4. index2. Hrc.army.mil, 2009. október 28. (Hozzáférés: 2011. május 20.)
  5. Military Intelligence by John Patrick Finnegan, Center of Military History, United States Army, Washington, D. C., 1998 accessed 18 February 2008
  6. ^ a b c d Hajma 53. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajma: Hajma Lajos: Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálatai. In Dr. Héjja István (ed): Külföldi hírszerző és biztonsági szolgálatok (egyetemi tankönyv). Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. 2007  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]