Az úrhatnám szolgáló
| Az úrhatnám szolgáló | |
| |
 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Giovanni Battista Pergolesi |
| Szövegkönyv |
|
| Felvonások száma | 2 felvonás |
| Főbb bemutatók | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Az úrhatnám szolgáló témájú médiaállományokat. | |
Az úrhatnám szolgáló (La serva padrona) Giovanni Battista Pergolesi kétfelvonásos operája, az opera szövegkönyvét Gennaro Antonio Federico írta Jacopo Angello Nelli drámája nyomán. Ősbemutatójára 1733. augusztus 28-án a nápolyi Teatro San Bartolomeóban (a Teatro di San Carlo elődje) került sor.
Körülbelül 40 perces, két részben nyitány nélkül, könnyed színpadi szórakozásként íródott Pergolesi A büszke rab című komoly operájának felvonásai között. Pontosabban, az ugyanabban az öltözőben játszódó két részt a háromfelvonásos opera szünetében játszották a helyükön maradt emberek szórakoztatására.
Federico librettóját szintén Giovanni Paisiello írta 1781-ben.
A mű története[szerkesztés]
Az úrhatnám szolgálót és a benne szereplő opera seriát 1733. szeptember 6-án mutatták be a Teatro San Bartolomeóban, az előző évi nápolyi földrengés utáni első előadások az összes színházat bezárták. Mindkettőt braunschweig-wolfenbütteli Erzsébet Krisztina német-római császárnő születésnapjára írták néhány nappal korábban.[1]
A büszke rab a maga korában sikertelen volt,[2] de többször is színpadra állították a zeneszerző szülővárosában, Jesiben, és ott rögzítették 1997-ben, 1998-ban és 2009-ben, majd az utóbbi évben forgatták. Az úrhatnám szolgáló azonban azonnali sikert aratott, és önálló művé vált. A közönség vonzónak találta rokon karakterei miatt: ravasz szobalány és idősödő mester. Sokkal fontosabb, hogy az opera buffa műfajának mintájává, a barokk és a klasszikus korszakot áthidaló, lényegi darabbá vált. A francia változat egy új fináléval a hírhedt Buffonisták háborúja katalizátoraként szolgált.
Szereplők[szerkesztés]
| Szerep | Hangnem |
|---|---|
| Uberto, agglegény | buffa basszus |
| Serpina, a szolgálója | szoprán |
| Vespone, szolga | néma szerep |
Az opera cselekménye[szerkesztés]
- 1. rész – Az öltözőben
Uberto, az idős legény dühös és türelmetlen szolgálólányára, Serpinára, mert ma nem hozta meg neki a csokit. Serpina annyira arrogáns lett, hogy azt hiszi, ő a háztartás úrnője. Valóban, amikor Uberto kalapját, parókáját és kabátját kéri, Serpina megtiltja neki, hogy elhagyja a házat, hozzátéve, hogy onnantól kezdve engedelmeskednie kell a parancsainak. Uberto ezután megparancsolja Vesponénak, hogy keressen neki egy nőt, akit feleségül vehet, hogy megszabaduljon Serpinától.
- 2. rész – Ugyanaz az öltöző
Serpina meggyőzi Vesponét, hogy csalja meg Ubertót, hogy vegye feleségül. Közli Ubertóval, hogy feleségül megy egy Tempesta nevű katonaemberhez. El fogja hagyni az otthonát, és bocsánatot kér a viselkedéséért. Megérkezik a Tempestának álcázott Vespone, aki szó nélkül 4000 koronát követel egy hozományért. Uberto nem hajlandó ekkora összeget fizetni. Tempesta megfenyegeti, hogy vagy kifizeti a hozományt, vagy feleségül veszi a lányt. Uberto beleegyezik, hogy feleségül veszi Serpinát. Serpina és Vespone felfedik trükkjüket; de Uberto rájön, hogy mindvégig szerette a lányt. Végül is összeházasodnak; és Serpina mostantól a család igazi úrnője lesz.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dale E. Monson: Prigioniero superbo, Il. 2002. = Oxford Music Online, Hozzáférés: 2023. július 9.
- ↑ Grout, Donald (2003. december 31.). „A Short History of Opera”. DOI:10.7312/grou11958.
Források[szerkesztés]
- librettó (németül), (olaszul). Eredeti verzió az eredeti fináléval és egy kiterjesztett harmadik résszel, um 1750. Digitalisat; egyetemi könyvtár Erlangen-Nürnberg
- Munkainformációk és librettó (olasz) teljes szövegként; librettidopera.it
- Librettó (németül). Hans Michel Schletterer változata, 1880. Digitalisat; Münchener Digitalisierungszentrum, Titel Zofenherrschaft erschienen
- Klavierauszug Richard Kleinmichel; Herklots szövegével, 1890. Digitalisat; Rochesteri Egyetem
- Diskografie; operabaroque.fr
