Assignat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
400 livres névértékű assignat (1792)

Az assignat [a.si.ɲa] francia papírpénz a francia forradalom idejéből, neve a francia l’assignation (utalvány) szóból származik.

1790-re az állam fizetésképtelenné vált, ezért az Alkotmányozó Nemzetgyűlés utalványok kibocsátása mellett döntött, melyek fedezetéül az elkobzott egyházi vagyon (biens nationaux, azaz „nemzeti javak”) szolgált. Sikeresen használták a közkiadások fedezésére, mert a hazai és külföldi hitelezők is elfogadták. Bár kibocsátásuk alapján kötvénynek minősülnek, fokozatosan törvényes fizetőeszközként használt pénzzé váltak. Kibocsátásuk kontroll nélkül történt, 1792-re névértékük már meghaladta a fedezetükre szánt vagyon értékét, a további kibocsátás pedig hiperinflációhoz vezetett. A gondokat tetézte az élelmiszerhiány, valamint a háborúk – mindez megakadályozta a pénzpolitika rendbetételét. 1793-ban törvényben maximálták az árakat (loi du maximum général), ezt azonban a Direktórium 1795-ben felfüggesztette, így az árak ismét elszabadultak. Az inflációnak Napóleon vetett véget, mikor 1803-ban bevezette a frankot. Az assignat-k addigra gyakorlatilag teljes értéküket elvesztették.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]