Antonio Pacinotti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Antonio Pacinotti (Pisa, 1841. június 17. – Pisa, 1912. március 24.) olasz fizikus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első matematikai ismereteit fizikaprofesszor édesapjától szerezte. 1856-tól a pisai egyetemen folytatott tanulmányokat, ahol 1859-től tanársegéd. 1861-ben szerezte meg a fizikusi, doktori diplomáját. 1864-től a Bolognai Technikai Intézetbe fizikaprofesszor. 1873-ban Cagliari-ban, majd 1881-ben a pisai egyetem fizikaprofesszora.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Werner Siemenst megelőzve gyűrűs szerkezetű elektromos generátort szerkesztett. Föltalálta a dinamógép gyűrű alakú forgótekercsét és kollektorát. Felismerte, hogy a szerkezetet elektromos motorként is lehet használni. Eredményeit 1865-ben publikálta az Il Nouvo Cimento című tanulmányában. A belga Zénobe Gramme hasonló berendezést talált fel. Találmányukat sokszor Pacinotti-Gramme dinamónak nevezik.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1905-ben az olasz parlament tagjává választották,
  • 1911-ben az Olasz Elektrotechnikai Társaság elnökévé választották,
  • szülővárosában az Arno folyó híres rakpartját róla nevezték el,
  • 1881-ben a párizsi villamos kiállításon díszoklevelet kapott,
  • a becsületrend lovagja,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]