Antoine Jacques Claude Joseph Boulay de la Meurthe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. október 20., 11:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek kategória hozzáadva (a HotCattel))
Antoine Jacques Claude Joseph Boulay de la Meurthe
Született1761. február 19.[1][2][3]
Chaumousey
Elhunyt1840. február 4. (78 évesen)[2][3]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Gyermekei
  • François Joseph Boulay de la Meurthe
  • Henri Georges Boulay de la Meurthe
  • Henriette Boulay de La Meurthe
Foglalkozásapolitikus
TisztségeÖtszázak tanácsának tagja
Kitüntetéseia francia Becsületrend főtisztje
SírhelyeMontparnasse-i temető
SablonWikidataSegítség

Antoine Jacques Claude Joseph Boulay de la Meurthe [ejtsd: bulé dö la mört] (Chaumousey (Vosges), 1761. február 19.Párizs, 1840. február 2.) gróf, francia államférfi.

Élete

Pályafutása

1761-ben született a mostani Vosges megye területén.

1783-ban államügyész volt Nancyban, később Párizsban. Lángoló hévvel a forradalomhoz csatlakozott és mint önkéntes végigküzdötte az 1792. évi hadjáratot. Nemsokára bíró lett Nancyban, de mint mérsékelt gondolkozásúnak menekülnie kellett. Thermidor 9-e után visszatért Nancyba, ahol a polgári törvényszék elnöke, majd közvádlója lett.

1797-ben pedig az ötszázak tanácsába választották, melyben mint az ún. alkotmányos középpártnak vezére egy jobb alkotmány reményében, a brumaire 18-iki államcsínyt pártolta. Ebben a szellemben írta meg 1779-ben Essai sur les causes qui en 1649. amenerent en Angleterre l'établissement de la république című művét is. I. Napóleon alatt az államtanács törvényhozó osztályának elnöke volt és nagy része volt a Code Napoléon szerkesztésében. 1810-ben titkos tanács tagja lett, 1813-ban pedig a császár kinevezte a régenstanács tagjává és gróffá. A «száz nap» idején (1815) újból belépett az államtanácsba és Cambacéres-vel az igazságügyet vezette. A waterlooi csata után hasztalanul szólalt fel a törvényhozó testületben I Napóleon érdekében. A második restauráció után Nancy-ba száműzték, ahonnan Németországba visszatérhetett. Politikai és történeti művei között a Tableau des regnes de Charles II. et de Jacques II. című a legnevezetesebb (Brüsszel, 1818, 2 kötet); ezenkívűl írta még a Bourrienne et ses erreurs volontaires et involontaires-t (Párizs, 1830, 2 kötet; németül Lipcse, 1830), mely mű I. Napóleon és korának helyes megítélésére figyelembe veendő.

Művei

  • Essai sur les causes qui en 1649. amenerent en Angleterre l'établissement de la république (1779)
  • Tableau des regnes de Charles II. et de Jacques II. (1818)
  • Bourrienne et ses erreurs volontaires et involontaires (1830)

Források

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)