Andrássy Béla

Andrássy Béla
Élete
Született	1854 Nyíregyháza, Magyarország
Elhunyt	1873. május 1. Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, újságcikk

Andrássy Béla (1854 – Budapest, 1873. május 1.) magyar költő.

Joghallgató volt, tanulmányai mellett egy főúri családnál nevelősködött. Számos figyelemre méltó verset és cikket publikált a korabeli lapokban. Kolerában halt meg. Néhány, Szabolcs vármegye történeti monográfiájához kapcsolódó cikk is a nevéhez fűződik. Költeményei a következő lapokban jelentek meg: Fővárosi Lapok (1872–1873); Családi Kör (1873); Magyarország és a Nagyvilág (1871–1873); Nefelejts (1871–1873). Hátrahagyott versei közül néhány a Vasárnapi Ujságban (1873–1875); irodalomtörténeti tárgyú cikkei a Figyelő (1872–1873); az Athanaeum (1873) és Gáspár Imre Új nemzedék című gyűjteményében jelentek meg. Történelmi cikkei a Hazánk s a Külföldben (1872) és a Reformban (1872–1873) láttak napvilágot. Ez utóbbiban jelentek meg a Szabolcs vármegyére vonatkozó írásai. 1873-ban, kolera következtében hunyt el Budapesten.

Életében egyetlen önálló kötettel jelentkezett: Zsengék (versek, Nyíregyháza, 1870).

Források

• Magyar irodalmi lexikon I. (A–K). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963. 34. o.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.