Andrea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Andrea [1] az András férfinév magyarul és több más nyelven is használatos női párja.[2]


Képzett nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andi [1]: becenévből önállósult

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen az Andrea nem volt ismert név, sem Magyarországon, sem külföldön (bár Angliában 1617-ben felbukkan). Népszerű a 20. században lett, 1967-ben már a 8. leggyakoribb női név volt, a 80-as években pedig már a 3. helyen állt a Katalin és az Anita mögött.[3] Az Andrea az 1990-es években igen gyakori név, az Andit nem lehetett anyakönyvezni [4], a 2000-es években az Andrea a 62-94. leggyakoribb női név, az Andi nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között.[2][5][6]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andrea: február 4.[2] április 18.
  • Andi:

Idegen nyelvű névváltozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • angol, cseh, dán, német, holland, spanyol, szlovák, szlovén: Andrea
  • francia: Andrée
  • horvát, szlovén: Andrea, Andreja
  • olasz: Andreina
  • portugál: Andreia (brazíliai portugál: Andréa)

Az olasz és albán nyelvben az Andrea férfinevet jelöl, ami a magyar András megfelelője.

Híres Andreák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malek Andrea

Magyarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldiek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c Ladó-Bíró, 142. old.
  3. Fercsik-Raátz, 51. old.
  4. nem szerepel a 2005-ös kiadású Ladó-Bíró Utónévkönyvben
  5. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  6. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)