Amuri partizánok dala

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Magyarországon az Amuri partizánok dalának ismert katonai indulót ismeretlen szerző 1828-ban komponálta Csernyakovszkij tábornok az orosz–török háborúba induló önkéntesei számára. A dal az első világháború és a oroszországi polgárháború idején vált rendkívül népszerűvé. 1915-ben V.A. Giljarovszkij írta a Szibériai zászlóalj indulója néven ismert nagyon népszerű változatát.

1922-ben T. Aturov újra hangszerelte a dalt a Vörös Hadsereg számára. T. Aturov zenéjére több szövegváltozat is készült, ez a szovjet daloknál megszokott volt, ám a legismertebb mégis a Szergej Alimov által írt „Po dolinam, i po vzgorijam” azaz „Völgyvidéken és hegygerincen át” kezdetű szöveg lett.

A dalnak ez, Magyarországon a szocializmus idején kötelező iskolai tananyaggá tett változata, az orosz polgárháború távol-keleti frontján harcoló partizáncsapatoknak állít emléket, akik a vörösök oldalán a cári (fehér) kozák csapatokat megfutamították.

Magyar fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Völgyvidéken és hegygerincen át
Tör előre a hadsereg,
A fehérek partvidékét,
Hogy csatában nyerje meg.

A fehérek partvidékét,
Hogy csatában nyerje meg

(más fordításban:
Hogy ott zúzza harcban széjjel
Majd a bősz fehéreket)

Vörös zászlónk leng, lengeti a szél
A csaták bíbor hajnalán,
Ment a hős brigádok élén
Sok amuri partizán

Ment a hős brigádok élén
Sok amuri partizán

Dicsőségünk nem múlik el soha,
Évek múltán sem halovány,
Mert a várost elfoglalta
Sok ezernyi partizán

Mert a várost elfoglalta
Sok ezernyi partizán

Hírünk úgy száll majd, mint a néprege,
Mint a lángfényű jeltüzek,
Éjjel ostromolták Szpasszkot,
Volocsájev elesett

Éjjel ostromolták Szpasszkot,
Volocsájev elesett

Verve fut már sok kozák-atamán,
Szanaszéjjel, ki merre lát
És a Csendes-óceánnál
Véget érnek a csaták

És a Csendes-óceánnál
Véget érnek a csaták

Cirill betűs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

По долинам и по взгорьям
Шла дивизия вперëд,
Чтобы с бою взять Приморье -
Белой армии оплот.

Наливалися знамëна
Кумачом последних ран,
Шли лихие эскадроны
Приамурских партизан.

Этих лет не смолкнет слава,
Не померкнет никогда,
Партизанские отряды
Занимали города.

И останутся как в сказке,
Как манящие огни,
Штурмовые ночи Спасска,
Волочаевские дни.

Разгромили атаманов,
Разогнали воевод,
И на Тихом океане
Свой закончили поход.

Latin betűs fonetikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Po dolinam i po vzgorijam
Slá gyivízija vperjod,
Stobü sz bóju vzjaty Primorje –
Bjeloj ármiji aplot.

Náliváliszja známjoná
Kumacsom pászlédnyih ran,
Sli lihije eszkadrónü
Prijamúrszkih partyizán.

Etyih ljet nye szmolknyet szláva,
Nye pomerknyet nyikagdá,
Partyizánszkije átrjády
Zanyimáli góradá.

I asztanútszja kak v szkázke,
Kak manjáscsije ágnyi,
Sturmovíje nocsi Szpasszká,
Volocsájevszkije dnyi.

Razgrámíli atamánov,
Razognáli vojevod,
I na Tyíhom okejánye
Szvoj zakoncsili páhód.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti induló

Bebernot (orosz)

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap