Alvásadósság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alvásadósság vagy alvási deficit az alváshiány felhalmozott hatásait jelöli. A nagy alvásadósság mentális és fizikai kimerüléshez vezethet. Az alvásadósság sajátosságait illetően a tudományos közösségben jelenleg is folyik a vita, jelenleg hivatalosan nem tartják számon zavarként.

Az alvásadósság felhalmozódása, a kialvatlanság a kimerültség mellett koncentrációs zavarokat, szívinfarktust, stroke-ot, depressziót, diabéteszt és több más tünetet is előidézhet.[1][2][3][4]

Tudományos vita[szerkesztés]

A tudományos közösségben vita folyik arról, hogy az alvásadósság valóban mérhető jelenség-e. A Sleep folyóirat 2004. szeptemberi számában két vezető alváskutató, David F. Dinges és Jim Horne szakcikkeit publikálta, melyek az alvásadósság mellett és ellen foglaltak állást.[5][6]

Egy a Pennslyvania Orvosi Egyetemen 1997-ben lefolytatott, pszichiáterek által végzett vizsgálat felvetette, hogy a felhalmozódó éjszakai alvásadósság hatással van a nap közbeni álmosságra, különösen az alvásmegvonás első, második, hatodik és hetedik napján.[7]

Egy vizsgálat során pszichomotoros éberségi próbának (PVT) vetették alá az alanyokat, akiknek a következő két hétben csoportokra osztva meghatározták alvásidejét (8 óra, 6 óra, 4 óra és teljes alvásmegvonás). Az éberségi próbát minden nap elvégezték. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akiket mérsékelt alvásmegvonásnak vetettek alá, és 10 napig csak 6 órát aludtak, ugyanolyan eredményeket produkáltak a próbán, mint azok, akik 1 napig egyáltalán nem aludtak.[8]

Vizsgálata[szerkesztés]

Az alvásadósság koncepcióját többször is vizsgálták alváslatencia teszt segítségével.[9] Ez a teszt azt hivatott mérni, hogy az alany milyen könnyen tud álomba merülni. Ha a tesztet egy napon belül többször is elvégzik, többszörös alváslatencia tesztről (MSLT) beszélünk. Az alany azt az utasítást kapja, hogy aludjon el, majd miután megmérték, hogy mennyi időt vett igénybe az elalvás, felébresztik. Egy másik potenciális eszköz az alvásadósság mérésére az Epworth-skála, amely egy nyolc kérdésből álló kérdőív, melyen 0-24 pont szerezhető.[10]

A St. Louisban található Washingtoni Egyetem 2007-es tanulmánya szerint a nyálban található amiláz enzimet vizsgálva következtethetünk az alvásadósságra, amelyet az alany felhalmozott. Az enzim aktivitásának növekedése ugyanis arányos azzal az idővel, amióta az alany nem alszik.[11]

Új felfedezés, hogy az ébrenlét szabályozásában nagy szerepe van az orexin fehérjének. A Washingtoni Egyetem egy 2009-es tanulmánya rávilágított az alvásadósság, az orexin és a béta-amiloid közötti kapcsolatra, és felvetette, hogy az Alzheimer-kór kialakulását előidézheti a krónikus alvásadósság vagy a túlságosan hosszan tartó ébrenléti időszakok.[12]

Megjelenése a társadalomban[szerkesztés]

A National Geographic Magazine szerint a munka követelményei, a közösségi tevékenységek, az otthoni szórakozás és internet napi 24 órás rendelkezésre állása miatt az emberek ma kevesebbet alszanak, mint a premodern időkben.[13] A USA Today 2007-ben azt írta, az amerikai felnőttek többsége ma átlagosan egy órával kevesebbet alszik, mint 40 évvel ezelőtt.[14][15]

Más kutatók megkérdőjelezik ezeket az eredményeket. A Sleep folyóirat egy 2004-es szerkesztői cikkében az áll, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az elmúlt évtizedekben nem változott jelentősen a 24 órás periódusokban alvással töltött órák száma. A cikkben ezen felül az is olvasható, hogy az egészséges felnőttek számára szükséges napi alvásidő bizonyos határokon belül változhat, és a lakosság körében krónikus álmosságot kimutató korábbi vizsgálatok nem állják ki a tudományosság próbáját.[6]

Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala által végzett adatgyűjtés, amely azt vizsgálta, mivel mennyi időt töltöttek az amerikaiak 1965-1985, illetve 1998-2001 között kimutatta, hogy az átlagos időtartam, amelyet egy felnőtt amerikai alvásra és pihenésre fordít, kevesebb mint 0,7 százalékot változott: 1965-1985 között ez az idő átlagosan 482 perc volt, míg 1998-2001 között átlagosan 479 perc.[16][17]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Alvásadósság: csak természetben lehet megfizetni. hvg.hu. HVG (2010. december 23.) (Hozzáférés: 2015. április 30.)
  2. ↑ Kialvatlan sportoló. sportorvos.hu (2015. február 15.) (Hozzáférés: 2015. április 30.) arch
  3. ↑ Álmatlanság és cukorbetegség. diabetesonline.hu (2007. december 13.) (Hozzáférés: 2015. április 30.) arch
  4. ↑ June C. Lo – John A. Groeger – Nayantara Santhi – Emma L. Arbon – Alpar S. Lazar – Sibah Hasan – Malcolm von Schantz – Simon N. Archer – Derk-Jan Dijk: Effects of Partial and Acute Total Sleep Deprivation on Performance across Cognitive Domains, Individuals and Circadian Phase. PLOS ONE (angolul) (2012. szeptember 24.) (Hozzáférés: 2015. április 30.)
  5. ↑ Fred W. Turek: Circadian Rhythms: From the Bench to the Bedside and Falling Asleep. www.journalsleep.org. (angolul) Center for Sleep and Circadian Biology, Department of Neurobiology and Physiology, Northwestern University (Hozzáférés: 2015. április 30.) arch
  6. ↑ a b Horne, Jim (2004. szeptember 1.). „Is there a sleep debt?”. Sleep 27 (6), 1047–9. o. PMID 15532195.  
  7. ↑ Dinges DF, Pack F, Williams K, et al. (1997. április 1.). „Cumulative sleepiness, mood disturbance, and psychomotor vigilance performance decrements during a week of sleep restricted to 4–5 hours per night”. Sleep 20 (4), 267–77. o. PMID 9231952.  
  8. ↑ Walker, M.P. (2009, October 21). *Sleep Deprivation III: Brain consequences – Attention, concentration and real life.* Lecture given in Psychology 133 at the University of California, Berkeley, CA.
  9. ↑ Klerman EB, Dijk DJ (2005. október 1.). „Interindividual variation in sleep duration and its association with sleep debt in young adults”. Sleep 28 (10), 1253–9. o. PMID 16295210.  
  10. ↑ Epworth skála. www.joalvaskozpont.hu (Hozzáférés: 2015. április 30.)
  11. ↑ "First Biomarker for Human Sleepiness Identified", Washington University in St. Louis, January 25, 2007
  12. ↑ J.E. Kang, M.M. Lim, R.J. Bateman, J.J. Lee, L.P. Smyth, J.R. Cirrito, N. Fujiki, S. Nishino and D.M. Holtzman (2009). „Amyloid-{beta} Dynamics Are Regulated by Orexin and the Sleep-Wake Cycle”. Science 326 (5955), 1005–7. o. DOI:10.1126/science.1180962. PMID 19779148.  
  13. ↑ "U.S. Racking Up Huge "Sleep Debt"", National Geographic Magazine, February 24, 2005
  14. ↑ Fackelmann, Kathleen. „Study: Sleep deficit may be impossible to make up”, USA Today, 2007. november 25. 
  15. ↑ Craig Lambert: Deep into Sleep. harvardmagazine.com. Harvard Magazine (2005) (Hozzáférés: 2015. április 30.)
  16. ↑ National Time Use Studies (1965–1985)
  17. ↑ National Time Use Studies (1998 - 2001)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sleep debt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alvásadósság&oldid=22840403”