Alessia Russo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alessia Russo
2023-ban
2023-ban
Személyes adatok
Születési névAlessia Mia Teresa Russo
Születési dátum1999február 8. (25 éves)
Születési helyENG Maidstone, Anglia
ÁllampolgárságGBR brit
Magasság174 cm
Posztcsatár
Klubadatok
Jelenlegi klubjaArsenal
Mezszám23
Junior klubok
IdőszakKlub
2007–2010ENG Charlton Athletic
2010–2016ENG Cliffe Woods Colts
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2016–2017ENG Chelsea0(0)
2017ENG Brighton & Hove Albion7(3)
2017–2020USA North Carolina Tar Heels57(28)
2020–2023ENG Manchester United46(22)
2023–ENG Arsenal10(4)
Válogatottság2
2013–2014ENG Anglia U152(0)
2014–2016ENG Anglia U1727(17)
2017ENG Anglia U1911(0)
2017ENG Anglia U207(4)
2019ENG Anglia U218(0)
2020–ENG Anglia34(15)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2023. december 16.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2023. december 5.
A Wikimédia Commons tartalmaz Alessia Russo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Anglia színeiben
Labdarúgás
Világbajnokság
ezüst
2023, Ausztrália, Új-Zéland
Európa-bajnokság
arany
2022, Anglia
U20-as világbajnokság
bronz
2018, Franciaország
U17-es Európa-bajnokság
bronz
2016, Fehéroroszország

Alessia Russo (Maidstone, 1999. február 8. –) világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok angol női válogatott labdarúgó, az Arsenal támadója.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Carol és Mario Russo gyermekeként született Maidstone-ban. Szicíliai nagyapja az 50-es években telepedett le Angliában. Sportszerető családban nőtt fel, ahol édesapja és fiatalabb bátyja amatőr labdarúgóként vált ismertté Molesey és Ramsgate futballpályáin, míg idősebb bátyja atletizált a 20 éven aluli angol válogatottban.

A Bearsted FC U10-es lánycsapatában kezdte a labdarúgást, majd a Londonba került a Charlton Athletic akadémiájára, ahol Casey Stoney gyerek kísérőjeként is szerepet vállalt. A maidstone-i St Simon Stock Katolikus Iskolában több sportágban is kipróbálta magát és a labdarúgás mellett tapasztalatokat szerzett atlétikában, terepfutásban és krikettben egyaránt.[2]

2016-ban a Chelsea gárdájával nem tudta összeegyeztetni a hosszú utazásokat tanulmányaival, így az akkor másodosztályú Brighton & Hove Albionhoz távozott néhány mérkőzés erejéig,[3] mielőtt az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait. Észak-Karolinában a Chapel Hill-i egyetem Sporttudományi Intézetében szerzett diplomát, ahol csapattársa Lotte Wubben-Moy volt egy évig szobatársa.[4]

Manchester United[szerkesztés]

Egyetemi éveit követően visszatért Angliába és gyermekkora kedvenc együtteséhez a Manchester Unitedhez írt alá két évre.[5]

Arsenal[szerkesztés]

A Unitednél lejárt szerződését nem hosszabbította meg, így szabadlistán került az Arsenal keretéhez.[6]

A válogatottban[szerkesztés]

14 éves korától minden korosztályban pályára lépett a nemzeti válogatottban. Az U17-esekkel 2016-ban Európa-bajnoki, míg az U20-asokkal 2018-ban világbajnoki bronzérmet szerzett. A felnőttek között 2020. március 11-én mutatkozhatott be Kolumbia ellen. 2022-ben a hazai rendezésű Európa-bajnokságon négy góljával segítette csapatát az Európa-bajnoki címhez, melyekből a svédek ellen szerzett találatát Puskás-díjra jelölték. A 2023-as világbajnokságon három alkalommal talált be ellenfelei hálójába és világbajnoki ezüstéremmel gazdagodott.

Sikerei[szerkesztés]

Klubcsapatokban[szerkesztés]

USA NCAA bajnok (2):

A válogatottban[szerkesztés]

 Anglia

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Alessia Russo profilja a TheFA honlapján. thefa.com, 2023. (Hozzáférés: 2023. december 21.)
  2. Bearstedtől Borehamwoodig. sportingher.com, 2023. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
  3. Russo találatai a Brighton színeiben. youtube.com, 2022. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
  4. Alessia Russo profilja a North Carolina Tar Heels honlapján. goheels.com, 2019. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  5. A Manchester United két évre szerződtette Alessia Russót. manutd.com, 2020. (Hozzáférés: 2020. szeptember 10.)
  6. Európa-bajnokkal erősít az Arsenal. arsenal.com, 2023. (Hozzáférés: 2023. július 4.)
  7. Az U20-as angol válogatott bronzéremmel tért haza Franciaországból. thefa.com, 2019. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  8. Anglia legyőzte Norvégiát az U17-es Európa-bajnoki bronzmeccsen. uefa.com, 2016. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
  9. Angol arany a SheBelieves-kupán. thefa.com, 2019. (Hozzáférés: 2019. március 5.)
  10. Hazai siker a SheBelieves-kupán. ussoccer.com, 2020. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  11. Anglia lett az első alkalommal kiírt Arnold Clark-kupa győztese. bbc.com, 2022. (Hozzáférés: 2022. február 23.)
  12. Megvédte címét az angol válogatott az Arnold Clark-kupán. soccerway.com, 2023. (Hozzáférés: 2023. február 22.)

Források[szerkesztés]