Agostino Steffani
| Agostino Steffani | |
 | |
| Született | 1654. július 25.[1][2][3][4][5] Castelfranco Veneto[6] |
| Elhunyt | 1728. február 12. (73 évesen)[1][2][3][4][5] Frankfurt am Main[7][6] |
| Álneve | Gregorio Piva |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Agostino Steffani témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Agostino Steffani (Castelfranco Veneto, 1654. július 25. - Frankfurt am Main, 1728. február 12.) olasz zeneszerző, diplomata, címzetes katolikus püspök.
Életpályája[szerkesztés]
Tanulmányait Padovában kezdte. 13 éves korától Ferdinánd Mária bajor választófejedelem müncheni udvarába került, ahol Johann Kaspar Kerll növendéke volt. Tanulmányait 1672 és 1674 között Rómában fejezte be Ercole Bernabei vezetése alatt. 1675-től udvari orgonista, majd 1681-től udvari kamarazene-igazgató (= karmester) volt. Első operáit 1680–1688 között mutatták be a müncheni udvarnál. 1709-ben Hannover székhellyel apostoli vikárius lett. Számos egyházi zeneművet írt.
Művei (válogatás)[szerkesztés]
- Marco Aurelio, libretto: Ventura Terzago, ősbemutató: München, 1681.
- Salome (Steffani), Libretto: Ventura Terzago, ősbemutató: München, 1681.
- Audacia e Rispetto, ősbemutató: München, 1685.
- Servio Tullio, Libretto: Ventura Terzago, ősbemutató: München, 1686.
- Erote e Anterote, Libretto: Ventura Terzago, ősbemutató: München, 1686.
- Ascanio, Libretto: Ventura Terzago, ősbemutató: München, 1686.
- Alarico il Baltha, cioè l’Audace, Re de’ Gothi, Dramma per musica három felvonásban, libretto: Luigi Orlandi, ősbemutató: München, 1687. január 18.
- Niobe, Regina di Tebe, Dramma per musica három felvonásban, libretto: Luigi Orlandi, ősbemutató: München, 1688.
- Tassilone, Tragedia per Musica, 1709, kiadta Gerhard Croll a Denkmäler Rheinischer Musik című sorozatban.
- Enrico Leone, Dramma in drei Akten, uraufgeführt am 30. Januar 1689 zur Eröffnung des Hoftheaters Hannover.
- Amor Vien Dal Destino. Dramma Da Recitarsi Per Ordine Di Sua Altezza Elettorale Palatina In Dusseldorff LÁnno MDCCIX, Thil Schleuter, Düsseldorf 1709.
- Stabat mater 6 énekesre és 7 hangszeres zenészre.
- „Spezza amor, l´arco e li strali“, kantáta szopránra, oboára, fagottra és basso continuóra.
Irodalom[szerkesztés]
- Friedrich Chrysander: Capellmeister in Hannover. Der Vorgänger Agostino Steffani., in ders.: G. F. Händel. Band 2, Leipzig: Breitkopf & Härtel, 1858, Digitalisat bei zeno.org
- Rob. Eitner: Steffani, Agostino. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 35. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1893, 549–553. oldal (németül)
- Michael F. Feldkamp: Der Nachlaß des Komponisten, Diplomaten und Bischofs Agostino Steffani (1654-1728) im Archiv der Propaganda Fide, in: Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken 72 (1992), S. 230–313 (online)
- Claudia Kaufold: Ein Musiker als Diplomat. Abbé Agostino Steffani in hannoverschen Diensten (1688-1703), zugleich Dissertation 1994 an der Universität Göttingen, in der Reihe Veröffentlichungen des Instituts für Historische Landesforschung der Universität Göttingen, Bd. 36, Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte, 1997, ISBN 3-89534-195-9
- Colin Timms: Polymath of the Baroque: Agostino Steffani and His Music. Oxford/New York: Oxford University Press 2003 ISBN 9780195154733
- Sabine Wehking: Steffani, Agostino. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). Band 10, Bautz, Herzberg 1995, ISBN 3-88309-062-X, 1263–1265. o.
- Friedrich Blume (Begründer), Ludwig Finscher (Hrsg.): Die Musik in Geschichte und Gegenwart. Allgemeine Enzyklopädie der Musik [Medienkombination], 26 Bände in zwei Teilen, hier Bd. 12, Kassel; Basel; London; New York; Prag: Bärenreiter / Stuttgart; Weimar: Metzler, Spalte 1206–1215
- Wolfgang Ruf in Verbindung mit Annette van Dyck-Hemming (Hrsg.): Riemann Musiklexikon, 12. völlig neu bearbeitete Auflage in 3 Bänden, Band 2, Mainz 1961, S. 721ff.
- sowie Ergänzungsband 2. S. 701
- Deutsche Biographische Enzyklopädie, Bd. 9, S. 463f.
- Wulf Konold (Ges.-Hrsg.), Klaus-Jürgen Etzold (Mitverf.): Das Niedersächsische Staatsorchester Hannover 1636 - 1986, hrsg. von der Niedersächsischen Staatstheater Hannover GmbH, Hannover: Schlütersche Verlagsgesellschaft, 1986, ISBN 3-87706-041-2, S. 174
- Lajos Rovatkay: Eröffnungsoper für das Große Schlosstheater, in: Sabine Hammer (Hrsg.), Dieter Brosius (Mitverf.): Oper in Hannover. 300 Jahre Wandel im Musiktheater einer Stadt, hrsg. von der Niedersächsischen Sparkassenstiftung, Hannover: Schlütersche Verlagsanstalt, 1990, ISBN 3-87706-298-9, S. 24–28
- Hugo Thielen: STEFFANI, Agostino, in: Hannoversches Biographisches Lexikon, S. 346
- Hugo Thielen: Steffani, Agostino, in: Stadtlexikon Hannover, S. 600f.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b various authors: Neue Deutsche Biographie (német nyelven). Historical Commission of the Bavarian Academy of Sciences, 1953
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források[szerkesztés]
- Zenei lexikon (1935) II. kötet 525 - 526. old.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Eintrag auf catholic-hierarchy.org
- Biographie und Nachlassinventar von Michael F. Feldkamp (online)
- Forum Agostino Steffani Archiválva 2017. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
