Aelius Marcianus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Aelius Marcianus (3. század) római jogtudós, aki a Digestában található kivonataiban általa Diviusnak nevezett[1] Septimus Severus halála környékén alkotott.[2] További tőle vett idézetek mutatják, hogy a császár utódja, Antoninus Caracalla idején is működött.[3] Institúciók című műve alapján túlélte a császárt, aki 217-ben halt meg.[4][5] Elképzelhető, hogy még Alexander Severus idején is élt, akinek az uralkodása 222-ben kezdődött. Az Aelius Marcianus név feltűnik még Hispania Baetica proconsuljaként is a Digestában Antoninus Pius idejéből.[6]

Fő művei, amelyekből a Digestában is idéztek:

  • Az Institutiones 16 könyvben, amelyet I. Justinianus bizánci császár Institutiones című könyvének összeállításánál is felhasználtak;[7]
  • A Publica Judicia 2 könyvben
  • A Appellationes 2 könyvben
  • Öt könyvből álló Regularia
  • Delatores
  • Hypothecaria Formula
  • ad Sct. Turpillianum

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Digesta 50, 4, 7
  2. Long, George. Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, 942. o (1867) 
  3. Digesta 48, 17, 1
  4. Digesta 35, 1, 3
  5. Cod. 9, 8, 8
  6. Digesta 1, 6, 2
  7. Vö. Institutiones 4, 3, 1 és Digesta 32, 65, 4; Inst. 2, 18, "hoc colore," &c., és Dig. 5 ,2, 2

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.